Ruzsa Károly: Batyk története (Zalai Kismonográfiák 5., Zalaegerszeg, 1998)
IV. fejezet: Batyk az újkorban - A földek tagosítása és a jobbágyfelszabadítás
és 82 zsellérhely került a volt jobbágyok és zsellérek tulajdonába. Az adatokat összehasonlítva megállapíthatjuk, hogy a batykiak szomszédaiknál sokkal előnyösebb helyzetbe kerültek, mert több volt az egy főre jutó földterület. Zalabérhez és Zalavéghez képest szinte elenyésző az itteni zsellérhelyek száma, ami a nagybirtokrendszerrel van összefüggésben, amíg a szomszédok területének nagy része valamilyen uradalom vagy nagybirtok részét képezte, addig Batyk földjei a jobbágyok és zsellérek művelése alatt álltak. Ez a helyzet azt is jelentette, hogy a falu lakói viszonylag gazdagabbak voltak, mint a másik településeken élők. A jobbágyfelszabadítás után folytatódott a tagosítás is, de ebbe már a parasztok kezében lévő területeket is bevonták. Batyk és Zalavég különleges helyzetbe került, mert nagyjából azonosak voltak birtokosaik, akik ragaszkodtak ahhoz, hogy birtokaikat a két falu határában együtt tagosítsák. Ezzel Batykot és Zalavéget szinte egyesítették. 1851-ben végezték el az 1847-ben felvett birtokkönyvet, majd 1852-ben elkészítették a tagbirtokok könyvét is, ami nem került hitelesítésre. A tagbirtokok könyve szerint Batykon és Zalavégen gróf Batthyány Károly 110 hold, a türjei prépostság 79 hold, báró Mikos Eduárd 548 hold, gróf Pejacsevics Ferdinánd 9 hold, Mezzőszegedi Szegedy Károly 289 hold, Bezerédy György 384 hold, Marich Dávid 137 hold földet tartott a saját kezében, a jobbágyoknak Batykon 1512 hold, Zalavégen 1342 hold jutott. 1863-ban készültek el a falu telekkönyvei, amelyeken nyilvántartották a falubeliek birtokait. A tagosítással kialakult Batykon az a földszerkezet, amely kisebb változtatásokkal egészen a 20. század közepéig fennmaradt, az egy helyre került földekkel azonban csak időlegesen oldódott meg a parasztság problémája. Az örökösödések, földeladások következtében hamarosan újra aprózódni kezdett az egységes birtokrendszer, csak a nagybirtokosok tudták egyben tartani földbirtokaikat. A jobbágyfelszabadítás, az 1848-49-es forradalom és szabadságharc, a megtorlás és a kiegyezés után lecsendesedett a falu élete. Nem történtek nagy események, szinte csak a tűzesetek és járványok említésre méltók ebből az időből. Két. nagyobb járványról maradtak fenn adatok a múlt. század második feléből. A zalabéri plébánia Halotti Anyakönyve szerint 1855 áprilisában Batykon kolerajárvány kezdődött, ahonnan átterjedt a szomszéd községekre is. Kezdetben csak szórványos volt a megbetegedés, a járvány augusztusban és szeptemberben érte el csúcspontját, jelentősen megtizedelve Batyk és a környék lakosságát. Csak szeptember hónap végére szűntek meg teljes egészében a megbetegedések. Néhány évtized múlva, 1882 februárja és áprilisa között nagy vörhenyjárvány tizedelte meg újra a környék és Batyk lakosságát. 303 104
