Mészáros Ferenc: Pacsa története (Zalai Kismonográfiák 4., Zalaegerszeg, 1998)

Mészáros Ferenc: A község neve - Fordulópontok a 19. században - Közigazgatás az 1850-es évektől

vállalt néhány évi szolgálói munkával szert tettek olyan összegre, ami bizto­sította legalább a stafírungjukat, amit a szegény családok leányai egyébként nehezen tudtak előteremteni, a távolság és az idő múlása pedig lassan elho­mályosította a múltat. A 26 szolgáló megléte feltételez a faluban legalább annyi jómódú családot, aki megengedhette magának, hogy háztartási alkal­mazottat tartson. Ezek zöme az izraeliták közül került ki. Ekkor tájt jött divatba a „selyembogár" (selyemhernyó) tenyésztése, de csak ott vált lehetségessé, ahol elegendő „szederfa" (eperfa) volt. A gyors tá­jékozódásból csak arra kapott választ a hivatal, hogy Pacsán nemhogy szeder­fakert nincs, még egyesével is alig található az egyre keresettebb fából. 34 A propaganda megtette a hatását, és ha magánterületen nem is, de az országutak mentén elkezdődött az eperfák ültetése, amelyek még a 20. században is sze­gélyezték a környék főbb útvonalait. A közigazgatás nagy próbája volt 1857, amikor a fiatal Ferenc József Budára látogatott majd országos körútra merészkedett. Arany János a császár dicsőítése helyett megírta a Walesi bárdok с balladáját, a hivatal azonban kénytelen volt eleget tenni a felhívásnak, hogy az uralkodó dunántúli útját biztosítsa, és illő tiszteletet, hódolatot mutasson. A látogatást nagy izgalom előzte meg. Hatalmas megkönnyebbülést jelentett, amikor kiderült, hogy a menet csak áthalad a községen. Mégis számtalan értekezlettel, bőséges leve­lezéssel járt az előkészület. A főszolgabíró július 30-ra hívta össze a legtá­gabb értekezletet, amelyen rögzítették, hogy a járás mivel tud hozzájárulni a császári menet pompájához. A legnagyobb gondot a fogatok biztosítása je­lentette. A járástól 8 négyes, 129 kettős és esetleg egy nyolcas fogatot kértek. A menet programja: VIII. 15-én Füred-Keszthely, 16-án Keszthely­Kapornak-Zalaegerszeg-Zalalövő és Körmend. A pacsai jegyző azt vállalta, hogy a diadalkaput időben felállíttatja, de a kísérő fogatokról semmi biztosat nem tudott ígérni. Nincs jele annak, hogy a lakosság a passzív ellenállás tudatos vállalásával bojkottálni akarta volna a rendezvényt, de tény, hogy a fogatok tulajdonosai mindenféle kifogást han­goztattak, hogy miért nem lehetnek részesei a nagy eseménynek. A jegyző csak azt tudta jelenteni mély hódolattal, hogy „a lótulajdonosok rendiül rend­re felkérettek", „de csak egy bízott a lovában", „tehát csak egyetlen egyet lesz képes a község kiállítani", de az sem fogat, hanem csak kíséret. 35 Most jól jött, kibúvónak is elfogadható volt, hogy itt apró „parragi" lovak vannak, amelyek erre a feladatra alkalmatlanok. Végül a pacsaiak megúszták egyetlen lovas kísérettel a parádét, mert a kapornakiak elvállalták a Pacsától Szentmihályig adnak még négy főt „őfel­sége melletti futtatásra". A négyből háromnak volt megfelelő ruhája, a ne­gyediknek azonban már nem. Ezért az „ő számára ümög meg gatya igényel­94

Next

/
Thumbnails
Contents