Mészáros Ferenc: Pacsa története (Zalai Kismonográfiák 4., Zalaegerszeg, 1998)

Horváth László András: Pacsa története a kezdetektől a római hódításig - Ős- és középső kőkor (A kezdetektől kb. i.e. 6000-ig)

forma távolságra fekszik Keszthelytől, Nagykanizsától és Zalaegerszegtől is, kevésbé bizonyult szerencsésnek a régészeti kutatás szempontjából. Szinte alig hihető, de néhány évvel ezelőttig egyetlen régészeti lelőhely sem volt ismert erről az egykori járásszékhelyről. Nem csoda hát, hogy az 1960-as állapotokat tükröző és az egész akkori Zala megyét vizsgáló első régészeti szempontú összefoglalásban nem szerepelt a község neve (KOREK 1960). Hasonlóképpen nem őriz a Magyar Nemzeti Múzeum rendkívüli gazdagságú gyűjteménye sem innen származó leleteket. Pacsa múltjának kutatásában azonban feltétlenül említést érdemel két helybeli lakos, Leposa Tibor, valamint a nemrég elhunyt Szálinger Imre, akik évtizedek óta gyűjtötték a község területén előkerülő régiségeket. Gyűjteményeikben számos régészeti lelet is található, amelyek nyomán új lelőhelyeket sikerült feltérképeznünk. A Göcseji Múzeum számára az első leleteket az 1980-as évek végén meginduló rendszeres régészeti terepbejárások hozták meg, melyeknek első eredményei hamarosan nyomtatott formában is napvilágot is láttak (SIMON 1990). Sajnálatos módon régészeti ásatás a mai napig nem történt Pacsa területén, így a pacsai táj őstörténetének vázlatát csak terepbejárásokra építhetjük. Ős- és középső kőkor (A kezdetektől kb. i.e. 6000-ig) Az emberiség történetének ez a leghosszabb, de csupán vázlatosan ismert szakasza, (őskőkor = paleolitikum) nemcsak Pacsa környékén, de majdnem az egész megye területén ismeretlen. Az egyetlen kivételt a zalaegerszegi téglagyárban az 1950-es évek elején, Vértes László által feltárt néhány négyzetméternyi őskőkori településrész jelent, melyből a korabeli állatok csontjai mellett egy pattintott kőeszköz és egy tűzhely maradványai kerültek elő (VÉRTES 1954). Mindez természetesen nem lehet elegendő a korszak kimerítő ismertetéséhez. A leletek hiányára nem nyújt elegendő magyarázatot a barlangok nemléte megyénk területén, hiszen ma már számos un. nyíltszíni települést is ismerünk ebből a korszakból és valószínű, hogy ez a településtípus volt többségben az emberiség történetének ebben a nagyon korai szakaszában. A több millió éves fejlődés legvégén, mely már a középső kőkor (mezolitikum) végét jelenti, döntő változások kezdődtek az emberi történelemben. A gyűjtögetésből származó növények és a vadászott állatok mellett azok szelídített illetve háziasított válfajai is megjelentek a települések leletei között. Hosszú, évezredekig tartó folyamat vette ezzel kezdetét, mely végül is a gazdálkodás teljes átalakulásához vezetett. Ezzel az emberiség saját kezébe vette sorsának irányítását, ettől kezdve az élelem megszerzése az addigi zsákmányolás helyett termelés útján történt, ami alapvetően változtatta meg 8