Mészáros Ferenc: Pacsa története (Zalai Kismonográfiák 4., Zalaegerszeg, 1998)

Mészáros Ferenc: A község neve - Fordulópontok a 19. században - Kereskedelem és vendéglátás a 19. században

Kereskedelem és vendéglátás a 19. században A 19. század közepe táján kezdtek kialakulni azok a feltételek, amelyek kedveztek a vendéglátással és kereskedelemmel foglalkozóknak. Jól érezték ezt az izraeliták, akik egyre többen költöztek a faluba, míg a szomszéd községekben egy-egy család telepedett le. Számuk a lakosságéhoz viszonyítva egyre jelentősebb lett. A nem nemesség népesség összeírásában 1807-ben még mindössze 7 izraelita férfi szerepel, 1822-ben 44, 1845-ben pedig már 65. Ezt a tendenciát a teljes izraelita lakosság számaránya is követi: 1828-ban 549 katolikus és 121 izraelita lakos volt.

1 1848-ban már 185 zsidó vallású lakosa volt a falunak, s ez a létszám később sem növekedett. A kereskedelmi és vendéglátó tevékenység hosszú időre a kezükbe került, amelyben kétségtelenül szerepet játszott a kor „magyaros mentalitása, miszerint a pénzzel való közvetlen foglalkozás nem méltó a magyar nemeshez."

2 A szegényebb néprétegek pedig nem rendelkeztek elegendő induló tőkével a kezdéshez, s jogi helyzetükből következően sem vehették nyakukba az országot, hogy megkeressék azokat a településeket, ahol ez a két tevékenység számottevő haszonnal kecsegtetett. A községbe költözött izraeliták hamarosan berendezkedtek: 1828-ban már zsinagógájuk volt, saját iskolát tartottak fenn, és anyakönyvet is vezettek. A század második felében virágzott a községben a kereskedelem s a vendéglátás; a meglévő létesítmények azonban kiszolgálták a falut, így további beköltözőknek nem kínálkoztak lehetőségek. Néhány iparos is megjelent. 1856-ban Weisz Henrik női szabó, aki Nagykanizsán született, az ottani szabó céheknél tanulta a mesterséget, majd 10 évig vándorolt, írásban kérte, hogy „remekülni" hagyják. Célja: „egykor a magam kezére lenni tudnék."

3 Mivel erre akkor Pacsán nem volt lehetőség, Szent Lászlón (Bucsuszentlászló) levő szabó céhnek kívánt tagja lenni. 1855. X. 28-án kelt írásos kérésére 1856.

1. 10-én kapta meg a választ: „...az előírt kellékeknek mindenben tökéletesen eleget tévén, ezennel neki a mesterjog megadatik."

4 Korábban már dolgozott Pacsán, Stern szabónőnél, de amint a mesterjogot megszerezte, önálló ipart kezdett. Ma is áll az a ház, ahol a Weisz család jó hírű műhelye és üzlete volt. A szabók mellett még a pék, a hentes és a mészáros mesterség művelői között találunk izraelitákat. Voltak, akik igyekeztek több lábon állni, így Goldberger Sándor is, akiről a jegyző úgy nyilatkozott, hogy már 20 éve kocsmáros és „saját kezén kenyérsütő' mindenki megelégedésére, így meg is kapta az engedélyt a további 82