Mészáros Ferenc: Pacsa története (Zalai Kismonográfiák 4., Zalaegerszeg, 1998)

Mészáros Ferenc: A község neve - Fordulópontok a 19. században - Az átlagpolgár vagyoni helyzetének alakulása

örökösei nem juthattak hozzá hagyatékához, amelyet elárvereztek. Ilyenkor feljegyezték a tárgy nevét, értékét és a vevő nevét. „réz lámpás Plezember 0,36 Ft zsíros vindely Uraság Kocsisa 1,50 Ft süldő Uraság Kocsisa 6,37 Ft konyhai eszköz Kovács 0,27 Ft vas tepsi Kovács 0,52 Ft serpenyő Tatai László 0,15 Ft vizesüveg Horváth János 0,20 Ft cserepek Horváth Pál 0,70 Ft 1 gatya Ifj. Rechnitzer 0,10 Ft 1 pár új kapcza Manoli 0,18 Ft 2 selyem kendő Schleifer Lázár 0,41 Ft 2 mellény Schleifer Lázár 0,20 Ft 1 fehér nyári nadrág Szálai Gyula 1,20 Ft 1 szalmazsák Szálai Gyula 0,20 Ft" Az is gyakran megtörtént, hogy adósság fejében zálogoltak, a kiválasztott ingóságokat elárverezték, néha állatokat hajtottak el, vagy értékes gazdasági eszközök cseréltek gazdát: „3 dunyha 6 Ft 6 vánkos 6 Ft

3 1 fenyőfa asztal 0,48 Ft 1 fenyőfa almárium 2,00 Ft

4 2 fiatal ökör, lefoglalva 103,36 Ft adóhátralék miatt 120,00 Ft

5 1 vastengölös puszta kotsi 35,00 Ft 3 szekér széna 37,30 Ft

6 Igazán nagy értéket az ingatlanok képviseltek: Ház melléképülettel, a hozzátartozó réttel: 1000,00 Ft A vevő izraelita: Neumann Márton, aki Kaiból költözött Pacsára. Az országba sem régen költözhetett, mert az aláírása héberül van a szerződésben.

7 Ugyancsak jelentős összeget szánt Kránitz János pacsai plébános arra, hogy megvásárolja Sipos Imre uram szőlőjét a vele együtt járó préssel és egy nagy káddal. 750 Ft-ot adott érte. Természetesen övé lett a birtokon álló épület is. Egyre többször előfordult, hogy - főleg anyagi természetű ügyek miatt -, az átlagpolgár is perbe keveredett. Az sem volt olcsó mulatság. Egy szok79