Mészáros Ferenc: Pacsa története (Zalai Kismonográfiák 4., Zalaegerszeg, 1998)

Mészáros Ferenc: A község neve - Gazdasági és társadalmi változások a 18. században - Határviták

az egybe-és különírással sem. Csak valószínűsíteni tudjuk, hogy a tanúnak megidézett disznópásztor pontosan értette a kérdést. A második megfogalmazás is hasonló, azt igyekszik sugallni a tanúnak, hogy Lengyel, Isabor és Igrice határai egy ponton találkoznak. Ebben az esetben Pacsa lett volna a vesztes, mert ha az előbbi igaz, akkor nem volt kö­zös határa Lengyellel. A kérdést így fogalmazták meg a tanúnak: „Nem denem ezen Király hidgyának foló Lengyel nevezetű patak va­gyis berkes helen egyenessen napkeletnek menvén egy felül ugy mint föl széliül Igriczei vagyis délrül Isebori Puszta határt egy mástul megkülönböz­tetik szinte azon völgyben levő Mogyoró nevezetű kut erányáig az holis el maradván föl szélrül az Igriczei, ezen Szála Vármegyében levő helység hatá­ra most nap nyugat felöl bizonyos száraz fánál az vad Paraghnál ottan ütköz­nek összvö Igriczei és Isebori határok ugy hogy délnek és nap Keletnek Isebori, nap nyugatnak Igriczei és a Paraghon felül nap Keletnek a Lengyeli határ fekszik." 32 A megkérdezett tanú állította, hogy a három falu határa valóban találko­zott egy ponton, az azonban még nem igazolódott, hogy melyik kié volt. A nagyobb kérdés persze az volt, hogy kié lesz. A tárgyalás folyamán arra is akadt tanú, hogy a „Kalocz alla" nevű rétek mindenkor pacsai lakosok: Kis Mihály és Pacsai István birtokában voltak. Többen azt is fontosnak tartották bizonyítani, hogy az út mellett, amelyen a szentpéterúriak a „Horváthy" (esztergályhorváti) malomba jártak, megtalál­ható a „Keresztes töl" (tölgy), melyen a „régi körösznek jele mast is megh teczik." A továbbiak folyamán egyre romlottak az igriceiek esélyei. Egy má­sik tanú teljes bizonyossággal vallotta, hogy a Lengyeli Dobogó alatt levő szántókat azok bírták, akik az isabori puszta urai voltak. Majd önmaga hely­ismeretét így igazolta: „Ennek elöttö még az Pestisben ött esztendeig szolgál­ván kanászul, több Öregh emberektül hallotta." Különösen hihetőnek tartotta egy Viola nevű „Öregh" szavát, „ki több vala száz esztendősnél." 33 A koros férfiú valóban nagy idők tanúja lehetett, de a száz esztendőhöz férhet némi kétség: a korabeli összeírások 80 éves lakosokat is ritkán tartanak nyilván. Egyre több tanú vallott a pacsaiak igaza mellett, egyértelművé téve azt, hogy a pacsai határ mindig is a Király hidgyáig tartott, az Isabori puszta pe­dig mindenkor a pacsai nemesek tulajdona volt. Annak erdeibe a „Lengyeli uraknak marháit makkoltatni vagy legeltetni, csak ha alattomba el nem kö­vették, nem volt szabad." 34 Igazmondását azzal is alátámasztotta, hogy 30 esztendeig lakott Pacsán. így gyarapodott, vagy megmaradt - ma már nem lehet eldönteni -, északkelet felé a pacsai határ. 69

Next

/
Thumbnails
Contents