Mészáros Ferenc: Pacsa története (Zalai Kismonográfiák 4., Zalaegerszeg, 1998)

Mészáros Ferenc: A község neve - Gazdasági és társadalmi változások a 18. században - Az úrbérrendezés

A kilencedről is határozottan állították, hogy „Ezen Patsai Helységben a Kilenced béli adózás soha szokásban nem volt."

19 Jobbágy státuszukról azt vallották, hogy „Mi mindnyájan szabad menetelüek vagyunk, kivévén Pacsai Jánost aki Raiki György uram örökös jobbágya."

20 A falu állapotának viszonylagos rendezettségére, a lakosság gyarapodására utal az utolsó kérdésre adott válasz, amely szerint a településen puszta házhely nincs. Ezt bizonyítják a korabeli egyházlátogatások és összeírások adatai is. A családfőkről úrbéri kimutatás készült a telekhányad feltüntetésével; valamennyien 2/4 telkesek voltak. Palini Inkey uraságnál 16 fő, Festetics György özvegyénél 16 fő, Rajki Raiki Györgynél 15 fő, Farkas Jánosnál 4 fő. Farkas Pálnál 2 fő, Palásty Mihálynál 1 fő, Balázs Sándornál 1 fő, összesen 55 fő. Feljegyeztek még 8 fő zsellért is.

21 Az úrbérrendezés a fönti adatok figyelembe vételével készült, nyomtatott Urbárium kihirdetésével zárult. Az tartalmazta az országosan egységesített, sok esetben megváltozott viszonyokat. Ez volt Pacsa község Urbáriuma. Mindenekelőtt meghatározták, hogy mekkora legyen a jobbágytelek, hogy a rajta élőket el tudja tartani, továbbá elbírja a földesúri és a közterheket is. Ez a teleknagyság falvanként változott, Pacsán 20 holdban állapították meg. Ehhez tartozott még annyi rét, amennyi évi egyszeri kaszálással 8 szekér szénát termett. Egységesítették a jobbágyok haszonvételi jogait is: • megmaradt az 1550-től érvényes „kocsmállási" joguk, vagyis Szent Mihály naptól Szent György napig bort mérhettek. • Irtásföldjeiket a földesúr nem vehette el. • A jobbágyok marháinak is kellett legyen elegendő „Mezzejek", azaz legelőjük, és azt nem lehetett felszántani vagy más módon kisebbíteni. • Ahol erdő volt, ott a jobbágy kidőlt, száraz fából, vagy ha az nem volt, nyersből továbbra is szabadon vághatott saját céljaira. Kivételt képeztek a makk-és gyümölcstermő fák. Ezt nevezték „faizás"-nak, mely a régi közös földhasználat maradványaként élt tovább. • A helyi erdőkben a jobbágyok is makkoltathatták az állataikat, és ezért 1 krajcárral kevesebbet fizettek, mint a vidékiek. Sokkal terjedelmesebb az a fejezet, amely „A jobbágyoknak Szolgálatiról vagy is Robottyuktul" szól.

22 Az évi robotterhet egy egész jobbágytelekhez, tehát 20 holdhoz szabták meg. Kisebb földterület esetén a teljesítendő napok száma arányosan csök62