Mészáros Ferenc: Pacsa története (Zalai Kismonográfiák 4., Zalaegerszeg, 1998)

Mészáros Ferenc: A község neve - A török idők

A megszerzett földeket egyre nehezebb volt megtartani és művelni. Pispek György özvegye arra szánta el magát, hogy birtokairól, többek közt a pacsairól is, egy évre 32 forintért lemond. Csak valószínűsíteni tudjuk, hogy az 1567. évi nagy törökdúlás megint elpusztította a falut. Erre enged következtetni a megye középkori úthálózata is. Az egyik fontos útvonal Nagykanizsától indult, és Felsőrajknál elágazott: az egyik út Pölöskére, a másik Pacsán és Igricén át Kapornakra vezetett. Az utóbbit a törökök fölégették, de Pacsa ekkori pusztulását a források nem igazolják. A zavaros időszak ellenére változott a közigazgatás szerkezete is. A 16. században a kapornaki járás már két részre oszlott: az un. nagyobb és kisebb járásra. Pacsa az utóbbihoz tartozott.

11 Az életkörülmények egyre rosszabbodtak, ami gyakori elégedetlenséghez vezetett. így 1573-ban az adóösszeíró bizottság nem mert kiszállni Pacsára a lázongó jobbágyok miatt. A század végére ismét javulni látszottak a körülmények: 1596-ban 10 telkes jobbágy 31 hold megművelt portájáról és 76 kapás (1 kapás « 94 D) szőlőjéről vannak adatok.

12 Ugyan ebben az évben Isabori szemtanúk leírása szerint Pacsa egészen elhagyatott volt, és Igricében is alig volt, aki a földeket művelje.

13 Ezek a szemtanúk sem állították, hogy elpusztult a falu, csak azt, hogy lakói elhagyták. A veszély elmúltával visszaköltöztek és 1598-ban már ismét fizettek adót. 1600-ban elesett Kanizsa is, ami Pacsára nézve is tragikus volt, mert semmi sem védte már a környéket a töröktől. A legdélebbre található erődítményektől, Pölöskétől és Kapornaktói is délre feküdt. Volt török földesura is, Humis aga, aki a községtől az 5 forint szultáni adó helyett évi 7 forintot követelt, de volt, amikor 20 forintot is behajtott. Emellett a magyar földesurak is kérték a részüket, és be is hajtották, Nádasdy Darabosok és az Esterházyak, de a zalavári apát is beszedette a bordézsmát. Ezért aztán az itt élők sorsa nagyon sanyarúra fordult.

14 A kisebb birtokrésszel rendelkező földesurak is igyekeztek ismét megszabadulni földjeiktől. Rövid időre megint új nevek tűntek föl: az Orosztonyiak és az Újlakyak.

15 Sajátos helyzet alakult ki: a török és a magyar földesurak által is gyötört jobbágyok közül ismét sokan igyekeztek olyan területekre menekülni, ahol kisebbek voltak a terhek, így viszont a földesúr bevétele is csökkent, ezért valamilyen téren kedvezményt is kellett adnia a jobbágyoknak. Úgy látszik, erre a leggazdagabbak, az Esterházyak jöttek rá elsőként. A hagyományos szolgáltatásokat ugyan nem csökkentették, de az elhagyott szőlőterületeken vagy a kivágott erdők helyén telepített szőlők már jelentős 49