Mészáros Ferenc: Pacsa története (Zalai Kismonográfiák 4., Zalaegerszeg, 1998)

Kvassay Judit: Pacsa története a római kortól a középkor végéig a régészeti leletek tükrében - Középkor (11–17. század)

részletesen megtalálhatók a következő fejezetben. Mindössze egyetlen adalékot kell kiemelni a község határában megfigyelhető további középkori településnyomok ismertetése kapcsán: A középkor folyamán a mainál jóval több volt a falvak száma. Közülük csak a legéletképesebbek maradtak fenn napjainkig. A kisebb, gyengébb települések elpusztultak (ennek mindig gazdasági okai voltak, a törökök dúlása vagy egy-egy járvány csak a „kegyelemdöfést" adta meg az elszegényedett falunak). Lakói a szomszédos, jobb megélhetési lehetőségeket biztosító településre költöztek, az elhagyott terület pedig beleolvadt a szomszédos falvak határába. Szerencsés esetben helyüket nem csak a régészeti leletek alapján lehet felkutatni, hanem valamely földrajzi név is megőrizte emléküket, amint azt az alábbiakban bemutatjuk. A mára már Pacsa részévé vált Tüttös falu első írásos említése a 15. század elejéről származik. Evvel összhangban, a mai belterületen (Fő utca), illetve attól nyugatra, a Péntek-föld-dűlőben 15-17. századi kerámiatöredékek kerültek elő.

29 Az oklevelekben a 14. századtól a környéken szereplő Buberek falu emlékét Pacsa és Zalaszentmárton határában a Búberek-dűlőnevek őrizték meg. Pacsa határának dél-keleti, Zalaszentmárton felőli részén, az Esztergályi-patak fölötti diombon, az említett dűlőben kis területen lehetett középkori-későközépkori edények darabjait találni.

30 Csekeháza esetében a megye középkori településtörténetének tudós kutatója, Holub József sem tudta eldönteni, hogy önálló falu volt-e, vagy inkább Pacsának egyik, a birtokosa után elnevezett része.

31 Mindenesetre egészen pontosan lehetett tudni, hol helyezkedett el a mára már elpusztult település: Pacsa belterületétől északra, a Cseke-patak jobb partján, az egykori falu nevét őrző Cseke-dűlőben két lelőhelyen is kerültek elő középkorikésőközépkori kerámiatöredékek.

32 A szintén Árpád-kori eredetű Isabor faluban a török időkben kis erősség állót, amelynek még alaprajzát is ismerjük.

33 Emléke mégis teljesen elenyészett. A régészeti terepbejárások során viszont, a keszthelyi és a dióskáli országutak találkozása környékén - amely tájon az oklevelek is említik a települést - három nagykiterjedésű lelőhelyen lehetett nyomát megtalálni. Ezeken a lelőhelyeken zömmel későközépkori edénytöredékek hevertek a szántásban, az egyiken sok téglatöredék jelezte a hajdani erősség helyét.

34 A Pacsával a középkor folyamán szomszédos falvak közül Bökény az okleveles adatok szerint Pacsa és (Felső)Rajk közt feküdt. A közékor folyamán elpusztult település nyomát talán az Iván-irtás-dűlőben, a Principálisba tartó kis ér északi partján emelkedő lelőhelyen gyűjtött középkori edénytöredékek jelzik.

35 A szintén elpusztult Dusnok területén régészeti terepbejárás még nem volt. Az írott források - amelyek szerint kápolnája is volt -, vala27