Mészáros Ferenc: Pacsa története (Zalai Kismonográfiák 4., Zalaegerszeg, 1998)
Mészáros Ferenc: A község neve - Pacsatüttős története az egyesülésig
A község fejlődésének ütemét jól mutatja a lakóházak számának alakulása: 1785 54 1809 99 1880 106 1900 120 1910 124 1920 121 1920-ra a település elérte fejlődésének határát. A rendelkezésre álló földterület már nem tudott több embert eltartani, a mezőgazdaságon kívül pedig nem kínálkozott munkalehetőség. A képviselőtestület összetétele tükrözi a falu helyzetét: a hat virilis tagból kettő kerekedő, egy kocsmáros, és három földműves. 21 Ugyanakkor Pacsán a leggazdagabb földművesek is csak nagy ritkán kerültek be a legtöbb adót fizetők közé. Az 1910-es évektől kezdve a költségvetési zárszámadások már hiányt rögzítettek, pótadót pedig a lakosság anyagi helyzetének romlása miatt nem akartak kivetni. Lassan zsákutcába jutott az állattartás is: sem a rétek, sem a legelő nem bírt el több jószágot. Ezen az sem segített, hogy elkészítették a legelőrendtartást: kiszámították, hogy a legelő összesen 80 szarvasmarha számára elég, s ennél többet csak istállózó állattartással lehetne nevelni, ez viszony csökkentené az alapvető növények termesztését. A kör bezárult. Az önálló község utolsó nagy vállalkozása az iskola építése volt. Mivel a 19. században épült iskolájuk 1917-ben összedőlt, az iskolaszék elhatározta, hogy téglaalapú, tömésfalú épületet emeltet, amely 1 tanteremből, 1 tanítói lakásból és a hozzá tartozó melléképületekből áll majd. Az iskolaszék saját felelősségére kezdte meg a munkát, sem az elöljáróságot, sem a képviselőtestületet nem vonta be terveibe. A falu két táborra szakadt, és hosszú ideig tartó ellenségeskedés vette kezdetét. A politikai község azt szerette volna, ha tégla alapú és -falú, cseréptetős iskolát építenek, akár az iskolaszéktől függetlenül is. Hogy meggátolják a tömésfalú épület felépítését, még azt is eszközül használták fel, hogy a telek a politikai község tulajdonában van, ezért az iskolaszék nem is építhet rá. A helyzet elmérgesedett: mindkét tábor azzal vádolta a másikat, hogy valójában nem is akarja az új iskolát. 22 Végül a jegyző oldotta meg az ügyet: kiderített, hogy a telek valóban a politikai község nevén van, de téves anyakönyvezés következtében. A terület egyébként 1881 óta az iskolaszék használatában volt, azon állt a régi iskolaépület, így már az ő tulajdonát képezi a telek. Különben is egyházi iskola építéséről van szó, amihez a politikai községnek semmi köze nincs. Az elégedetlenkedők nem 222
