Mészáros Ferenc: Pacsa története (Zalai Kismonográfiák 4., Zalaegerszeg, 1998)

Mészáros Ferenc: A község neve - Válság és felemelkedés (1929–1939) - Nehéz idők (1929–1933)

Ebben az időben egy évi tagdíj 2,5 pengő volt, míg a mester minden segéd után 1 pengőt, s minden tanonc után 0,5 pengőt tartozott befizetni az ipartestület pénztárába. Emellett belépésekor egy összegben ki kellett fizetni 12 pengőt, ami sok iparos testületi tagságát késleltette. Módosított alapszabályukban kimondták, hogy új iparengedélyt csak az kaphat aki belép az ipartestületbe, ezáltal élvezi az azzal járó jogokat, és vállalja a kötelezettségeket. Jogok: személyes részvételi és szavazati jog az ipartestület minden rendezvényén, betekintés a testület adataiba, ingyenes munkaközvetítés a testület által, részvételi lehetőség a testület közös vállalkozásaiban és a szövetkezetekben Kötelességek: a határozatoknak eleget tenni, a testület érdekeit és becsületét előremozdítani, a tagsági díjat pontosan fizetni, a tag köteles a „ráesett választást" elfogadni, és abban legjobb tehetsége szerint eljárni A szervezeti élet egyáltalán nem terhelte a tagságot, hiszen évente csak egy közgyűlést terveztek. Igaz, a tagok egyharmadának kívánságára bármikor össze kellett hívni a gyűlést. A határozatképességre nézve sem voltak túl szigorú előírások, elegendő volt a hozzá a teljes létszám egyharmada. Ha annál kevesebben jelentek meg, akkor meg kellett ismételni a közgyűlést, amely azonban már a megjelenési aránytól függetlenül határozatképesnek minősült. A szavazás általában felállással történt, de személyi kérdésekben - ha azt legalább 10 tag úgy kívánta -, elrendelték a titkos szavazást is. Az elnök csak akkor szavazhatott, ha valamely kérdésben szavazategyenlőség volt: ilyen esetekben az ő állásfoglalása döntött. A testület ügyeit három évre megválasztott elöljáróság intézte, amely 15 rendes és 5 póttagból állt. Tulajdonképpen ők irányították a járás iparosságát. Minden hónapban üléseztek, szükség szerint többször is. Itt már nagyon komolyan vették a megjelenést: három igazolatlan mulasztásért 2 pengő büntetést kellett fizetni.

18 Az ipartestület a válság súlyosbodása idején, 1930-ban önsegélyező csoportot hozott létre. Működésének idejét 3 évben határozták meg, ami 1933-ban lejárt. Úgy tűnt, hogy nem tudják megújítani ezt a fontos szervezetet, de szerencséjük volt, mert jegyzőjük, Landi Ferenc igazgató tanító megtalálta a működés folytatásának módját, bár azt a Soproni Iparkamara ellenezte. A főszolgabírót is maguk mellé tudták állítani, ő pedig a következő módon érvelt: „A pacsai önsegélyező csoport az elmúlt években eredményesen működött, s tekintetbe véve a mai nehéz hitelviszonyokat, szükségesnek látom, hogy továbbra is működhessenek."

19 Meg is kapták az engedélyt. Működésük alapját eredetileg 16 üzletrész képezte, majd egyre többen léptek be a csoportba. A tehetősebbek több, a szegényebbek kevesebb egysé157