Mészáros Ferenc: Pacsa története (Zalai Kismonográfiák 4., Zalaegerszeg, 1998)

Mészáros Ferenc: A község neve - Az első világháborútól a gazdasági válságig (1914–1929) - Az első világháború hatása a község életére

„nem sikerült napi 10 liternél több felesleget kipuhatolni a kisbirtokosoknál."

24 Ezt a mennyiséget nem volt érdemes elszállítani, így a gazdáknál maradt. A burgonyát már semmilyen mesterkedéssel nem lehetett megmenteni: ellenőrizhető volt a vetőterület, a termést pedig szabad téren, a földfelszín felett, szalmával és földdel befedve tárolták. A pénzügyőrök felmérték a termést, megbecsülték a felesleget, és csak áprilisban 600 q-t vittek el hatósági áron. Alaposabb kutatások után sor került rozs, bab, zab és köles rekvirálására is. A hatóság emberei még a gőzmalomban is jártak, ahonnan az őrlésért szedett vámból vittek el. Közben az igavonó állatok száma annyira lecsökkent, hogy az 1917-es év nyarán már csak 61 lovas és 89 ökrös fogat maradt a faluban, de az állandó rekvirálások miatt még e kevés állat takarmányozása is veszélybe került. A hatóság arra az álláspontra helyezkedett, hogy ha a lovakat elviszik, akkor a takarmányt is elszállítják. A nyár folyamán még a plébános 70 q szénakészletét is elrekvirálták. A nyár végén a jegyző már csak azt jelenthette, hogy takarmányhiány van, a szalmát is feletetik, s az állattartás kilátástalan. Ez már a végkimerülés előjele volt. Egyre nehezebb volt gondoskodni a falu tűzbiztonságáról. A szolgabíró jelentése szerint a tűzoltóegylet 38 fős tagságából egy meghalt, kettő a harctéren esett el, harminckettő pedig katona volt, így összesen hárman maradtak, akik hozzá nem értők közreműködésével voltak kénytelenek végezni nehéz és veszélyes munkájukat.

25 Az év folyamán a község etnikai összetétele áttekinthetetlenné vált: senki nem tudta megmondani, hány orosz, lengyel, szlovén vagy más nemzet fiai tengették életüket menekültként vagy hadifogolyként a faluban; számuk ráadásul a nagyobb idénymunkák idején megszaporodott. A hadifoglyok és menekültek nem mindig éltek elzárva a helyi lakosoktól; az is előfordult, hogy a titkos kapcsolatból házasság lett. A hatóság tanult a korábbi évekből: az 1917-es év gabonatermését pontosan felmérték, így a lakosság nehezen tudott kitérni a rekvirálások elől. Az év rosszabbnak bizonyult az átlagosnál, s a főszolgabíró jelentésében az alábbi adatokat találhatjuk: búza 306.530 kg rozs 169.799 kg árpa 20.303 kg zab 27.038 kg összesen: 2192 kg 117