Mészáros Ferenc: Pacsa története (Zalai Kismonográfiák 4., Zalaegerszeg, 1998)

Mészáros Ferenc: A község neve - Az első világháborútól a gazdasági válságig (1914–1929) - Az első világháború hatása a község életére

foglalkozásra, és lassan korra való tekintet nélkül. A falu munkaerőegyensúlya teljesen felborult, s a gazdaság folyamatos működése is veszélybe került. A főszolgabíró iktatott ügyiratai között megszaporodott a katonai szolgálat alóli felmentést, de legalább néhány hónapos halasztást vagy szabadságot kérő beadványok száma. Az elöljáróság valamennyi kérelem teljesítését javasolta, de a döntés a felsőbb katonai parancsnokság kezében volt, onnan pedig a legtöbb esetben elutasító válasz érkezett. Két kivételről tudunk, meghatározott időre felmentették a katonai szolgálat alól Bichler Gyula gyógyszerészt, mert a járás 33 községében csak két gyógyszertár volt, és a másikat már bezárták. A pacsai patikust azért mentették föl, mert az iskolában működő kórház folyamatos gyógyszerellátásához szükség volt rá. A helyi földbirtokos, Szentmihályi Dezső is fölmentési kérelmet adott be, de nem bevonult fia, hanem majorgazdája számára kérte a szolgálat halasztását. Beadványában elpanaszolta, hogy fia és a cselédség fele már bevonult, s bár a munkaerő egy részét pótolta orosz hadifoglyokkal, a szakembert nem tudta helyettesíteni, annak hiányában pedig az 1.500 holdas gazdaság tönkremegy. Kérelmét az elöljáróságon kívül támogatta a főszolgabíró, az alispán és a főispán is. A majorgazdát felmentették, az uradalmi gépész és a két cséplőgép-tulajdonos esetében pedig a falu vezetősége elérte, hogy a legfontosabb nyári munkák elvégzése idejére szabadságot kaptak.

10 Az ellátás egyre jobban akadozott. A legszegényebbek nem tudták beszerezni az elemi életfeltételeket jelentő kenyeret és lisztet sem. Ők nem rendelkeztek rejtett készlettel, vásárolni pedig nem lehetett, mert akinek volt valamennyi titkos tartaléka, az nem adta el, hiszen nem lehetett tudni, hogy mit hoz a holnap. A hatóság felmérte, mennyi liszttel lehetne enyhíteni a legsanyarúbb sorban élők gondján. Az előjegyzett mennyiség összesen 125 kg volt, de a rászorultak ennek felét kukoricalisztben kapták meg, természetesen nem ingyen, de a bolti árnál valamivel olcsóbban (önköltség + polgári haszon). A mennyiséget mindenki kevesellte, még a képviselőtestület is. így indokoltak: „a földműveléssel foglalkozó ember napi kenyérfogyasztása az 1 kg-ot meghaladja.".

11 Még a hatéves gyermek is igényel annyit, mert a kenyér a fő tápláléka, hiszen „napjában csak egyszer eszik főtt ételt, a nap többi szakában csak kenyeret".

12 Felborult a munkaerőpiac is: a hadba vonult férfiak hiánya úgy megemelte a munkabért, hogy a munkáltatók vonakodtak azt megadni. Ha mégis hajlandóak voltak megfizetni a magasabb összeget, akkor érvényesíteni akarták áraikban, amely az infláció elszabadulásához vezetett. Ezért az alispán á 899/1915. számú rendeletében kötelezővé tette a munkabérek maximálását, mivel „a gazdasági cselédek és a munkások egyes helyeken most is túlságosán is magas béreket követelnek."

13 A rendelet kilátásba helyezte, 112