Sorok János: Zalabér története (Zalai Kismonográfiák 3., Zalaegerszeg, 1997)
Utószó (Írta: Rácz György)
Utószó Amikor ez év nyarán Vándor László felkért Sorok János kéziratának lektorálására, nehéz helyzetbe kerültem. Mivel a szerző már nincs az élők sorában, esetleges észrevételeimre sem válaszolhatott volna, ezért a lektorálás hagyományos értelemben a kézirat kiadásakor értelmetlennek tűnt. Az már első olvasáskor világosan kitűnt, hogy igen értékes munkáról van szó, amelyben a szerző rendkívüli szorgalommal és töretlen lelkesedéssel összegyűjtött helytörténeti adatokat igyekezett falumonográfiává formálni. Könyve azonban lényegében két évtizede elkészült, sajnálatos módon csak az íróasztalfióknak. Azóta a hazai helytörténeti, plébániatörténeti kutatás nagyot lépett előre, sorra jelennek meg falu- és várostörténeti monográfiák. Ezek mind újabb és újabb szempontokat vetnek fel, amelyeket hasznosítani lehet és kell is, a régi adatok esetleg más megvilágításba kerülnek. Sorok János könyve sok értékes adatot tartalmaz, a szigorú tudományos kritika szemüvegén át nézve azonban nem felel meg a mai elvárásoknak. A falu - különösen feudalizmuskori történetére vonatkozó adatokat kritikailag újra meg kellene rostálni, több megállapítását újra kell gondolni. Vonatkozik ez különösen a vár a templom, a birtokosok genealógiájának történetére. Ennek ellenére mégis szívesen támogattam megjelentetését. Nemcsak patriotizmusból, azért, mert gyermekkorom egy részét a szomszédos Zalaszentgróton töltöttem és a zalabéri plébánián tanultam hittant, hanem mert a könyv a maga egyenetlenségeivel, tévedéseivel felkeltheti a kutatás szenvedélyét másokban, akik szülőhelyük múltját szeretnék megismerni. Zalabérnek ez az első monográfiája és mint első összegzés sokkal több problémát vet fel, mint amennyit megold. Sorok alapvetése jó kiindulópontul szolgálhat egy modernebb falutörténeti monográfiához, amelyben a rohamosan fejlődő társtudományok (történeti földrajz, művészettörténet, régészet, névtan) legújabb eredményei is helyet kapnak majd. A gyors kiadási lehetőség nem tette lehetővé, az alapos „átdolgozást", ami nem is baj, mert akkor már nem a szerző eredeti könyvét tartanánk kézben. Az eredeti munka három kötetre tagolódott, amelyből az utolsó forrásgyűjtemény volt. A különböző helyekről előkerült kéziratokból két kiváló helytörténeti kutató. Rúzsa Károly és Vikár Tibor saját adattárokra támaszkodva bőséges jegyzetekkel ellátott monográfiát szerkesztett egybe, meghagyva a szerző esetenként biztosan téves állításait is. Ezekben az esetekben a jegyzetekben utalnak a legújabb kutatási eredményekre. A közölt levéltári jelzetek némelyike a szerző kutatásai óta megváltozott, ennek nyomon követésére azonban a rendelkezésre álló igen rövid idő nem volt elegendő. Ezért logikusnak tűnt, hogy a kritikailag nem ellenőrzött forrásokat tartalmazó részt a kiadásból kihagyták. Zalaszentgrót, 1997. augusztus 12-én. Rácz György 96