Sorok János: Zalabér története (Zalai Kismonográfiák 3., Zalaegerszeg, 1997)

A zalabéri plébániáról kikerült papok és szerzetesek

egyetemi tanár a latin nyelv tanszékén, akit a falubeliek nyaranként láthattak ciszter reverendában ("О" 1954). Nyári Gyula (Hilár testvér). Zalabéren született 1903. máj. 10. Édesapja a vasútnál dolgozott és áthelyeztetése révén a család csakhamar Kismartonba került. Gyula hivatása az itteni ferencesek által ébredezett a valóra váltásig. Legénykorában az adonyi Zichy grófoknál volt közkedvelt szakács. 1926-ban lépett a ferences rendbe. Az újoncidőt Széchényben végezte, ahol később még két évet töltött. 1931-ben tette le örökfogadalmát. 16 évig dolgozott a rend budai házában. 1950-ben, a szerzetesrendek feloszlatása után a Központi Szemináriumba került szakácsnak, majd innen Esztergomba csalogatta el a helynök úr. Itt öt évet szakácskodott. Nyugdíjba kerülve visszatért a Központi Szemináriumba, de már portási szolgálatot vállalva. Ma is ott segítget. Beteg szeme nem engedi már nagyobb munkák végzésére. Az esztergomi érsek úr most is nagyra becsüli, szereti. Zsámár Jenő. Ő külön fejezetet kíván, minthogy nem a falu szülöttje, csak apai rokonság szálai fűzik Zalabérhez. De azért Zalabér bizonyos jogot formálhat hozzá, hisz a gyakori itt tartózkodás segítette egyéniségét és részben hivatását is kialakítani. Nővére, dr. Jámbor Kálmánné így ír a Zalabérben töltött időkről: „Míg apám élt, minden nyáron elutaztunk Zalába, de nem a gazdag egerszegi rokonokhoz, hanem a zalabéri öregekhez a szalmazsuppos házba. Nagy gyümölcsös, zöld gyepes térségek, háromsávos teraszosan megoldott hegyi birtok, meredek hegyoldalakkal, volt nyári táborozásunk színhelye. A szőlőbe menés, hegyjárás, kirándulások és a mindennapos zalai fürdőzések napsugaras emléke egész életünket végigkísérte. Jenő öcsém missziós leveleiben is többször emlegette." Pécsett 1904-ben született Zsámár Jenő. Az édesapja itt tanarkodott, francia nyelvet tanított. A család tagjai, a kilenc gyermek, többé kevésbé tudtak franciául és németül is. 1905ben Zalaegerszegre költöztek, de a nyarakat továbbra is Zalabérben töltötték. Itt mindennaposak voltak a templomban és a ministrálásban. Hivatása mégis Zalaegerszegen érlelődött meg részben hittanára Pehm (Mindszenti) révén. A zalaerszegi Deák F. Gimnáziumból osztálytársai közül nem kevesebb, mint hatan léptek be a Jezsuita rendbe. A noviciátust a rend érdi házában végezte, a juniorátusit pedig Kalocsán. Már itt megmutatkoztak modern nevelői tervei. Az ifjúságnak fürdőmedence és teniszpálya kell, ezt hangsúlyozta szüntelen. Teológiai tanulmányait részben Insbruckban, részben pedig Szegeden végezte. Itt is szentelték pappá 1931. jún. 25-én. Felszentelése után Manrézába került, a fiatalok igazgatója és tanára lett. A rend nyomdájának az eszménye is az ő fejében született meg. A szegedi ház villanyhálózatát is ő szerelte be. 1934-ben kikerült a rend kínai missziójába. A tamingi egyéves nyelvtanulás után Puyangban fogott hozzá a missziós munkához, 81