Sorok János: Zalabér története (Zalai Kismonográfiák 3., Zalaegerszeg, 1997)

Zalabér község eseményei 1526-ig

tárjárásával kapcsolatban bukkan fel. A mesgye kiindulva a Zala folyó partjától keleti irányban felfelé haladva a „villa Beer"-bői jövő útra ér.

70 A község birtokosai ez idő tájt a Tűrje nembeliek. A Tűrje nembeli Pósa a gazdája, aki már 1254-ben a batyki hagyaték határjárásában tanúként, mint Béri Pósa szerepel: „Posa de Beel" névvel.

71 Ugyancsak „Posa nobilis de Beel" néven tanú a fia is Apatolch bérbeadásánál 1303-ban.

72 Tehát a falu tulajdonosainak Béri lesz a nevük. De a birtokmegoszlás nem lehetett teljesen szilárd, végleges, mert a rokonság sokat civakodott egymással, azaz a Bériek és a Szentgrótiak, és hozzá nem éppen a legártatlanabb eszközökkel. Amikor 1299-ben újólag megosztozkodtak, azt írja a Királyi Kúria által kiállított okmány, hogy mindkét fél egymásnak mindent megbocsát, és mindent elfelejt: ellenségeskedést, vitát, civódást, a cselekedeteket is, mint emberölést, rombolást, gyújtogatást, elhurcolást és egyéb jogtalanságokat.

73 A kor igazi fiai ők is, ez jellemezte ezt a korszakot egész Európában. Ebben az osztozkodásban Batyk a Pósafiaknak jutott, Barlabáshidáról pedig nem esik szó. Sőt 1308-ban Pósa fia, Márk János Pilgrimtol, Gerard fia, Istvántól és Dénes fia, Jánostól ez utóbbit úgy vásárolják meg 18 márkáért. így tehát Kubinyi véleménye szerint gyanús az az oklevél, amely 1322-ben kelt volna a türjei prépostság fenti birtokainak bűnbánó visszaadásáról.

74 Batyk még 1447-ben is Béri Boldizsáré és Barabáshidával együtt szüntelen szerepelnek a további öröklésekben. Sokan nem tudják a zalabériek közül, hogy a falu északi határa egészen a törökök kiveréséig maga a Zala folyó volt. Tehát a Zalán túl nem Zalabér volt, csak a zalabéri földesurak tulajdona. Bozol volt a szomszéd község. Apáink a malmot még „bozoli malomnak" nevezték. A 13. században pedig Barlabáshida volt a szomszédunk. Dénes nádortól ugyanis oly sok birtokot kaptak a türjei premontreiek, hogy az elindulva a Gáton az egykor a parasztok és a Kozáryak rétjét szétválasztó árok mentén, Pakodig menve a gáti dűlőn, át a Zalán, azt körülölelve kb. a vasút melletti dűlőn jutott vissza a Zaláig. A Zala viszont egészen a Páskomig nyúlt, tele mocsárral, nádassal, elvadult erdőséggel. Rajta átmenni nem lehetett gyalogszerrel vagy kocsin, egyedül kompon vagy tutajon. Erre valószínűleg egyik ágát használták fel, és a kikötő valószínűleg a Táncsics utca végén volt. A zalabéri templomtól kiinduló út, amely Tekevölgynek vezet, egy nagyon fontos út volt. Ezen lehetett eljutni a barabáshidi hídig és malomig, no meg a béri „Gerend" nevezetű kikötőhöz is. Ma ez az út már csak ritkán használt. A 14. században országszerte nagyon sok plébánia alakult. Zalabér plébánosa is ez idő tájt bukkan fel az oklevelekben. 1333-ban és 1334-ben 10