Fejezetek Csesztreg történetéből (Zalai Kismonográfiák 2., Zalaegerszeg, 1996)

Bilkei Irén: Adatok Csesztreg történetéhez a 13–16. században

rapítására. Ennek egyik módja királyi adományok kieszközlése volt, amire a zalavári és a kapornaki konvent hiteleshelyi okleveleiben találunk adatokat. A birtok jogi elfoglalásának ugyanis az volt a szokásos módja, hogy az adományozó (király, vagy nádor) utasította a területileg illetékes hiteleshelyet, hogy az adományozott birtokba vezesse be a nevezettet, így van tudomásunk pl. arról, hogy Bánffy Lászlót 1545-ben beiktatják Kútfej és Oltárc birtokába, egy másik oklevélből pedig azt tudjuk, hogy ugyanú Ramocsán, Lovásziban és Cséplakon kapott olyan birtokokat, amelyeket a Hegyei családtól vettek el, azok hűtlensége miatt. Nem riadtak vissza attól sem, hogy egymástól raboljanak erőszakkal birtokot vagy lábasjószágot. Az oklevelek tanúsága szerint a két Bánffy, László és István sokszor került szembe egymással hasonló ügyek miatt. Birtokaik nagyságáról a fentiekben már volt szó, ezt csak azzal lehet kiegészíteni, hogy a Bánffy birtokokról a 16. században, már 1524ben készült összeírás, később ezt több is követte, így jól követhető a birtok állományának gyarapodása. Ami a család ingó vagyonát illeti, a készpénzállományukról nincs pontos ismeretünk, ez természetesen mindig változott. Két adatot azonban érdemes idézni. Egy hiteleshelyi oklevél arról tanúskodik, hogy István és László sokadik viszálya 1553-ban 2000 frt miatt tör ki. Egy másik adat szerint Bánffy Anna, László lánya 1563-ban mindössze 1000 rénusi frt hozományt kapott házasságkötésekor. Igaz, mellette 22 tételben sorolták fel a pénz mellett kapott drága ruhákat. Az értékes tárgyak, ékszerek, nemesfém használati eszközök, fegyverek, textíliák betöltötték az ingó vagyon egyik funkcióját, az értékmegőrzést. Emellett nem utolsósorban státusszimbólumok is voltak, amiknek a megléte a 16. század arisztokrata családainál egyenesen kötelező volt. Bánffy László 1567-ben kért kölcsön leánya lakodalmára Nádasdiné Kanizsay Orsolyától ezüstneműt, konyhaeszközöket és díszes kárpitokat. A nemesi vagyon harmadik összetevőjéből, a majorsági birtokok tartásából is kivették a Bánffyak a részüket. Az említett 1549-es öszszeírás alapján 5 majorságuk volt és 308 szolgálatvállalót (servitort) alkalmaztak. A servitorok nagy részét a birtokközpontokban alkalmazták, a 308-ból 47-et Alsólendván és Lentiben. Valószínűleg az ilyen alól