Fejezetek Csesztreg történetéből (Zalai Kismonográfiák 2., Zalaegerszeg, 1996)

Szőke Béla Miklós: A Kerka völgye a Krisztus utáni első évezredben (Csesztreg és környékének településtörténeti kérdései a római megszállástól a magyar államalapításig)

Halicanum között, a Borostyánút mentén falusi települések és villagazdaságok szoros hálója borította a tájat. A jövő kutatásainak egyik legnagyobb eredménye Halicanum pontos lokalizálása, kiterjedésének és jelentőségének tisztázása lenne. Ugyancsak fontos feladat, hogy pontosabb ismereteket szerezzünk a helyi lakosság és a - főleg Eszak-Itáliából - ide települt népesség arányáról, egymáshoz való viszonyáról, kulturális kapcsolatairól. A népvándorlás korától kezdve a lakosság rohamosan fogyni kezdett, s nemcsak az előkelőbbek, de a szegényebbek is békésebb tájakra, Dalmácia, Észak-Itália és a Mura mentén az Alpok védett folyóvölgyeibe húzódhattak. A hunokat követő különböző germán népek valószínűleg csak átvonultak, de nem szálltak meg ezen a tájon; a Borostyánút többé már nem a kereskedelem, hanem a hadjáratok útvonalává vált, melytől minél távolabb igyekezett tartani magát a maradék lakosság. Az avar korban azután a már amúgy is elnéptelenedett vidéket mesterségesen is lakatlanul tartották: itt húzódott keresztül a nomád módra kialakított gyepű, a nyugati határ. Ebbe a határsávba tartozott a délről közvetlenül szomszédos Prekmurje területe is. Kérdés, hozott-e valami változást a Karoling-kor. Az elmúlt évtizedek régészeti kutatásai ugyanis már kiderítették, hogy Mosaburg/Zalavár tágabb környéke, a Zala völgye, a dél-zalai síkság és a SzévízPrincipális völgye Pribina és Kocel grófságának vonzáskörzetébe tartozott, lakosai a mosaburgi székhely nyújtotta gazdasági előnyöket élvezték. A Kerka völgyétől nyugatra, Graz vidéke ugyancsak lakott volt, ezt a vidéket azonban már a karantán szlávok népesítették be. Utóbbiak régészeti kultúrája (az. ún. Köttlach-kultúra) számos vonásban eltért a Mosaburg/Zalavár központból kisugárzó anyagi műveltségtől. Kérdés, sikerül-e a Kerka völgyében olyan régészeti lelőhelyre bukkanni, melynek segítségével e két műveltség elterjedési határa konkrétan is meghatározhatóvá válik, vagy pedig az az elképzelés igazolódik be, hogy ez a vidék a Karoling-korban is lakatlan határsávként működött. A régészeti kutatás feladata lehetne, hogy megtalálja azokat az objektumokat, melyek a határ őrzését segíthették akár az avar korban, akár a honfoglalás korában. Ebben a vonatkozásban azonban valószínűleg kevés sikerre lehet számítani, hiszen a sűrű erdők, nehezen járható mocsarak elég természetes védelmet nyújthattak. Szerencsés eset31