Fejezetek Csesztreg történetéből (Zalai Kismonográfiák 2., Zalaegerszeg, 1996)

Bánffy Eszter: Csesztreg és környéke őskora

ideiglenes, jelentéktelenebb telepeket hagytak maguk után. Ez a folyamat a Dunántúl mindig is enyhébb klímája miatt nem ilyen drasztikusan és a kelet-magyarországinál kissé késleltetve következett be, de itt is megtörtént ez a változás. Az ún. Bálaton-Lasinja-kultúra népe elődeihez képest szintén mozgékonyabb életet élt, még az új kőkor folyamán lakatlan alpesi legelőkön is megvetette lábát.

6 Néhány gödörből álló kisebb települései gyakoriak Zala megye minden eddig kutatott vidékén, sőt a szomszédos Prekmurje körzetében is. Csesztreg környékéről is az elkövetkező években legalább 8-10 komolyabb lelőhelyet várunk. A javarézkor vége felé eddigi tudásunk szerint a korábbi délkeleti kulturális áramlásba némelyes közép-európai, Dél-Németországból kiinduló hatás is. vegyült. A Salzburg környéki Mondsee mellett talált, gyönyörű tűzdelt barázdás díszű kis egyfülű csészék a névadói annak a kultúrának, amelynek hordozói kisebb mértékben a Dunántúlon is megtelepedtek. A „Furchenstich" kultúra zalai hagyatékába ugyancsak kisebb telepek, egy kultikus leletegyüttes, és néhány temetkezés tartozik,

7 de szinte Csesztreg környékinek lehet tartani a híres becsvölgyi agyag nőszobrot, idolt is, amelynek testét a kultúrára jellemző tűzdelt barázdás díszítés borítja. A késő rézkor idején először figyelhető meg a Kárpát-medencében, hogy a korábbi választóvonal a Duna és a Tisza között megszűnik, a korábbi kulturális különbségek után az egész területen egy hatalmas kultúrkör, a Badeni-kultúra terjed el. Ennek régészeti hagyatékát kétosztatú táljaival, halbárka alakú edényeivel, fejnélküli nőszobrocskáival Bulgáriától és az Alduna vidékétől egészen a mai Svájcig megtalálni. Zalában is gyakoriak a Badeni-kultúra települései: mind a KisBalaton vidékén, mind a Hahóti-medencében gazdag lelőhelyeit tártuk fel.

8 Ellentétben a korábbi újkőkori és rézkori kultúrákkal, amelyekből legfeljebb szórványos sírokat ismerünk e vidékről, a késő rézkorból már több valódi temető is előkerült. Ami a kultúra egészét illeti, a csontvázas temetési rítus mellett a halott hamvasztásának szokása is ekkor kezdett tömeges méreteket ölteni. Bár ennek a temetési módnak a legérdekesebb formája, mikor a hamvakat embert formázó urnák belsejébe öntik s úgy temetik a sírba, csak Északkelet-Magyarországon egy kisebb csoportban ismeretes, azért a kultúra ún. Fonyód-Unyi csoportja is hamvasztotta halottait, s ez a csoport, mint a neve is mutatja, 13