Ruzsa Károly: Zalavég története (Zalai Kismonográfiák 1., Zalaegerszeg, 1994)

III. fejezet: Véged a török korban - A falu idegen kézre kerülése

bői, hogy ki volt a zálogosító. Valamilyen vita lehetett a végedi birtokrész tulajdonjoga körül, mert 1656. június 26-án Pulyai György szentgróti várkapitány arról tájékoztatja Batthyány Ádámot, hogy Hagymássy István özvegye jogtalanul vajdát nevezett ki a végedi jobbágyok élére.

223 Szerinte ezzel beavatkozott a Batthyány birtok életébe. Az özvegy egy batyki jobbágyot, bizonyos Somogyi Györgyöt nevezett ki végedi vajdának. A kinevezéssel Somogyi lett Hagymássyné faluban élő jobbágyainak felelős vezetője. A vajda kinevezése azt is mutatja, hogy Kisfaludi Barbara birtokában batyki részek is maradtak a férje vagyonából, hiszen Batthyányék nem engedték volna meg, hogy más rendelkezzen a saját jobbágyaik ügyeiben. Batthyány Ádám fent említett szentgróti várkapitánya, Pulyai György szorgalmas levélíró volt. Urának írt leveliből megismerjük a környék korabeli viszonyait. Az 1656. május 9-én kelt levelében például ezt írja: "az itt való jobbágyság rész szerént a pestis miatt, s rész szerént az sok török adó miatt igen megfogyatkozottak és kevesedtek is, pedig sok szép szőlő, rétek, szántóföldek vannak, de az munkás kevés hozzá, s az kevés jobbágyság rá nem érhetik annyira."

224 Hasonló a tartalma két hónappal későbbi levelének is: "Nagyságos uram régen az előtt Eötvös egész faluval ide küldettek, végedi nyolc ház jobbágy is ide szolgált."

225 A két levélből megállapíthatjuk, hogy a 17. század közepére nagyon megfogyatkozott a népesség környékünkön. Ez elsősorban a háborúk számlájára írható, de nagy része volt benne a járványoknak is. Amint az első levélből kiderül, leginkább a pestis sújtotta a vidéken élőket. Azok a jobbágyok, akiket elkerült a betegség, azok a sok adó súlya alatt rogyadoztak. Közülük sokan el szöktek a távolabbi területekre, amelyeket még nem fenyegetett a török. Hagymássy István halála után birtokait, így a végedit is átvette Batthyány I. Ádám, a végvárak főkapitánya. Volt egy rész Hagymássy özvegyének birtokában is. A változások közepette még a Sitkey család tagjainak is maradt itt egy kisebb része. A 17. század végre a Nagysitkei Sitkey család is a férfi ágon való kihalás közelébe jutott. 1660 körül már csak három élő férfi tagja volt a családnak, Sitkey Gábor fiai György és János, valamint Sitkey Miklós fia Miklós. Közülük csak Jánosnak (akit protestáns vallása miatt elüldöztek Vas vármegyéből) született két fia. Mivel a család ezen tagjai elszegényedtek és eltűntek az ezen a vidéken élő rokonok látóköréből, ezért sokáig úgy gondolták, hogy Sitkey György 1720 körül bekövetkezett halálával kihalt a Sitkey család mindkét ága. A megmaradt családi birtokok leginkább az említett György kezében összpontosultak. Sitkey György úgy látszik, hogy nem lehetett nagy üzletember, mert szinte folyamatos pénzzavarban volt. A 17. század hatvanas 84