Ruzsa Károly: Zalavég története (Zalai Kismonográfiák 1., Zalaegerszeg, 1994)
III. fejezet: Véged a török korban - A 17. századi Véged
Néhány év eltelte után újra kitört a perpatvar a Nagysitkei család tagjai között. 1610-ben Sitkey Kristóf fiai Gáspár és Boldizsár, valamint az anyjuk Rajki Margit pereskedett Sitkey Gáborral és két fiával, Ádámmal és Péterrel. A per tárgyát kilenc falu birtoklása képezte. 204 A kilenc falu közül Nagysitke és Tokorcs Vas vármegyei, míg Véged, Gyűrűs, Hahót, Egregy, Diás, Lórántháza és Bucsa Zala vármegyei falvak voltak. A két család valószínűleg a nagyapjuk, Sitkey János után maradt örökség felosztásán veszett össze. A per a vasvári káptalan előtt zajlott, de sajnos a befejezését és az ítéletet nem ismerjük. Úgy látszik, hogy a birtokperben álló felek egyikét, Sitkey Gáspárt nem akadályozta meg a vita abban, hogy üzletet kössön a végedi malommal kapcsolatban. Ennek a Gáspárnak ugyanis volt egy malma Végeden, amely ebben az időben már elég rossz állapotban volt. Mint írják, teljesen elhagyatott és az épületeitől megfosztott volt, ezért aztán 1611-ben Sitkey Gáspár szerződést kötött Korody Mihály nemes-byri molnárral a malom felújítása ügyében. 205 A molnár a következő feltételekkel vállalta a restaurálás és üzemeltetést: a malmot mint molnár ő bírja és jövedelmeinek egy harmad része is őt illeti meg, a két harmadrészt pedig átadja a malom tulajdonosának vagy örököseinek. A Korody szükség esetén el is zálogosíthatja a malmot idegenek számára, de minden kerék után 25-25 aranyforintot kell kérnie. A restaurálásban Sitkey Gáspárnak is segítenie kell. Ha közben Korody Mihály elhalna, örökösei akkor sem űzhetők el a malomból, hanem a kerekek száma után 25-25 aranyforint megváltást kell fizetni számukra. Tehát hosszú évek után felújításra került a végedi malom és így megint volt hol őrletni a jobbágyok gabonáját. A 17. század elején, még 1626 előtt férfíágon kihalt a Sitkey család Kissitkei ága. Az utolsó férfi tag Kissitkei Sitkey György fia Pál volt, akinek a feleségét Svastics Erzsébetet 1626-ban már özvegyként említik. A család ezen ága Sitkey Sándortól eredt, aki a 13. század elején élt. A család összesen 11 generáción keresztül fennmaradt, amíg a 17. század elején bekövetkezett a kihalás. Az utolsó előtti második nemzedék öt férfi tagja után szinte csak leányok maradtak, egyedül Györgynek született két fia, akik közül Pál lett a család utolsó férfi sarja. Az utolsó nemzedékek 11 leány tagja közül 5 különböző családoknak a tagjaihoz ment feleségül, akiknek a leszármazottai közül nem egy tartott igényt bizonyos Sitkey birtokokra Sitkey Jakab lányai közül Zsuzsa Ankerrajter Gáspárhoz ment férjhez. Anna első férje Gersei Pethő Mihály, a második pedig Nádasdy Darabos István lett, míg Klára és Margit valószínűleg nem alapított családot. Sitkey Gergely Zsófia, Dorottya és Edviga nevű leányainak nem ismeijük a sor77