Ruzsa Károly: Zalavég története (Zalai Kismonográfiák 1., Zalaegerszeg, 1994)

III. fejezet: Véged a török korban - A Sitkey család birtokügyletei

magukhoz köthessék, ha az adósságát nem tudja visszafizetni. Ha ez sikerül, megtörtént volna az a furcsa eset, hogy egyik jobbágycsalád a másikat a saját uralma alá hajtja. Sitkey György közbelépése azonban keresztülhúzta a számításukat. A jobbágyok levele magyar nyelven íródott és megmutatja a számunkra a nyelv régi szépségét. A mai ember számra is érthető, csak néhol találunk benne olyan szavakat, amelyeket ma már nem használunk. Érdekes, hogy a manapság inkább választékos kifejezésként használt "tősgyökeres" szót ebben az írásban már megtaláljuk. Ez arra utal, hogy a 16. század végén a szót a köznyelvben is használták. A kezességvállaló levelet a jobbágyok megbízásából bizonyára egy idegen írástudó ember készíthette, mivel nem valószínű, hogy ekkor lettek volna olyan emberek a faluban, akik ismerték a betűvetést. Ez a levél az első olyan emlék a falu múltjából, amely magyar nyelven íródott és maguk a Végeden lakó jobbágyok íratták. Az 1585. évi kezességlevél megírása után egy ideig semmit sem tudunk a faluról. A legközelebbi adat csak 1592-ből maradt fenn. Ekkor Véged egyik birtokosa, Sitkey Benedek fia György feltehetőleg politikai megfontolásból Erdélybe távozott. Úgy látszik, hogy a Habsburg uralkodó ellenében a csak részleges függetlenséget élvező erdélyi fejedelem mellett látott a maga számára érvényesülési lehetőséget. Ebben az időben Erdély fejedelmi trónján a nemsokkal korábban elhunyt lengyel király és egyben erdélyi fejedelem, Báthory István unokaöccse, Báthory Zsigmond ült. Sitkey György mielőtt Erdélybe távozott volna, igyekezett az itteni ügyeit lerendezni. Szerette volna a birtokait biztonságban tudni és talán némi készpénzre is szüksége volt. Ezért a birtokait, Nagysitkét, Tokorcsot és Végedet át akarta adni egy távolabbi rokonának, Sitkey Gábornak. Ez ellen azonban egy közelebbi rokon, mégpedig Sitkey Pál fia Miklós hevesen tiltakozott. 1592 elején a vasvári káptalan előtt tiltakozást jelentett be. A káptalan által kiállított oklevélben megtiltotta Sitkey György számára, hogy a birtokait eladja, Sitkey Gábornak pedig, hogy a birtokokat megvásárolja.

185 Sitkey György ennek ellenére is ragaszkodott az eladáshoz, mire válaszul Miklós erőszakkal elfoglalta az említett három birtokot. Ennek ellenére 1592 végén Sitkey György és Gábor mégis megkötötte a szerződést a birtokok átadásáról.

186 A kettejük megállapodásáról kiállított oklevélben találjuk, hogy György a Nagysitke, Tokorcs és Véged falvakban lévő birtokrészeit 20 évre átengedi Sitkey Gábornak. A három birtokon kívül minden ingó és ingatlan vagyonát is eladta bizonyos pénzösszegért Sitkey Gábornak. A szerződés azt írja, hogy a birtokok ekkor még mindig Sitkey Miklós kezében vannak. Arra is utal ez a szerződés, hogy Végedet közben 69