Ruzsa Károly: Zalavég története (Zalai Kismonográfiák 1., Zalaegerszeg, 1994)

III. fejezet: Véged a török korban - Osztozkodás, perek, elzálogosítások

hiszen az első húsz név csak a Kissitkei család jobbágyainak a névsora, a Nagysitkeiek jobbágyai közül pedig csak kettőnek a nevét ismerjük. Ha a család két ágának a birtokarányait tekintjük, akkor legalább ugyanannyi család neve ismeretlen a végedi jobbágyok közül, mint amennyit már megismerhettünk, így biztos, hogy ekkor még mindig közel ötven család művelte a Végedhez tartozó földeket. A jobbágynevek között csak kevés ún. beszélő nevet találunk. Ilyen név a Weghedy, amely Véged faluból származót jelent, de ide tartozik a Kertész, Szabó, Hajdú, Köves nevek is. Ezek a nevek mind egy-egy foglalkozást jelölnek. A Köves név valószínűleg a kőműves nevet rejti. Feltehetőleg a családoknak valamelyik őse vagy esetleg több őse ezt a később családnévvé váló foglalkozást űzte. Osztozkodások, perek, elzálogosítások Az 1532. évi hadjárat után a falu földesurai visszatértek a régi életükhöz, amelyhez a különböző birtokügyletek is hozzátartoztak. 1535. április 10-én Sitkey Mihály a csornai konvent előtt zálogba adta birtokainak egy részét testvérének, Sitkey Jánosnak.

138 A zálogba adott birtokok Nagysitke, Tokorcs, Kanotha, Pusztanádasd, Hahót, Gyűrűs és Véged falvakban voltak. Ezekért a birtokrészekért Mihály összesen 100 aranyforintnyi öszszeget vett kölcsön a testvérétől. A kikötések szerint Sitkey János a neki zálogban átadott birtokokat visszaváltásig használhatta. Azonban Mihálynak vagy az utódainak bármikor joguk volt visszaváltani a birtokokat 100 aranyforint lefizetése ellenében. A zálogügyletet 1565. január 23-án már mint türjei prépost újította meg Sitkey Mihály. Úgy látszik, hogy az eltelt idő alait sem rendeződött kellőképpen anyagi helyzete és a birtokokat újra csak zálogba kellett adnia. Az újonnan felvett kölcsönre valószínűleg a türjei préposti beosztással együttjáró pénzügyi gondok kényszerítették Sitkey Mihályt.

139 Ezek az elzálogosított birtokok végül is nem kerültek vissza eredeti tulajdonosukhoz, hanem kalandos utat jártak be a család tagjai között. Sitkey János a neki zálogba adott birtokrészeket hamarosan eladta egy rokonának Sitkey Pál fia Istvánnak. Sitkey István az általa vásárolt birtokrészeket térítés nélkül átengedte 1538. november 15-én a kapornaki konvent előtt Sitkey Benedeknek.

140 Ezt az oklevelet a malomnál és a szőlőhegynél részletesen megismerhettük, így ezúttal bővebben már nem foglalkozunk vele. 1548. február 8-án, amint azt korábban már láttuk, Sitkey Sebestyén fiai megosztoztak apjuk javain. Sebestyén birtokai a következő falvakban 56