Ruzsa Károly: Zalavég története (Zalai Kismonográfiák 1., Zalaegerszeg, 1994)

III. fejezet: Véged a török korban - A 16. század eleji Véged

oklevélben felsorolt és átengedett részek között találhatók lakott és lakatlanjobbágyporták, szántóföldek, rétek, legelők, erdők, gyümölcsösök, szőlőhegy, halastó- és vízimalom-részek. Ez az első olyan Végeddel kapcsolatos oklevél, amelyből annak gazdaságára vonatkozó adatokat is megtudhatunk. Már a korábban ismertetett oklevelekben is találkoztunk a végedi szántóföldek, erdők és legelők említésével, de az első alkalom, hogy szőlőhegy és tavasmalom kerül szóba. Ebben a korban már komoly hagyományai voltak a szőlészetnek a környéken, de ezek az említések eddig csak Zalabérhez és Baltavárhoz kapcsolódtak, mivel Végeden nincs olyan domb vagy hegy, amely igazán alkalmas lenne szőlő telepítésére. Feltételezhető, hogy a falubeliek a 16. században az Új-hegyben próbálkozhattak meg szőlészettel. Erre mutat, hogy itt még néhány éve is folyt elszórt szőlőtermesztés. Valószínűleg a terület elnevezése is ebből ered, mivel jelenleg is "hegy"-nek nevezik a környéken a szőlőtermő területeket. Az oklevelek 1538-ig nem tesznek említést arról, hogy lett volna valamiféle malom Végeden. Ebből az oklevélből sem derül ki, hogy a malom régi-e vagy új építésű. Feltehetőleg a 15. század végén vagy a 16. század elején létesítették, mert a korábbi osztozkodások és pereskedések közepette bizonyára találkoztunk volna vele. Bizonyos, hogy a malom később is létezett, hiszen rendszeresen szerepel az oklevelekben. Egy 1611-ben készült szerződésből megtudhatjuk a végedi malom hozzávetőleges helyét is, ami valahol a falu Martonfával határos részén volt. Mivel a középkori Martonfa azonos a későbbi Baltavárral, így a malom a falu nyugati oldalán folyó Széplaki patakon épülhetett.

132 Az 161 l-es szerződésben utalnak arra, hogy ennek a vízimalomnak több kereke volt, de csak egy 1632-es tiltakozásból derül ki, hogy három kerékre járt a végedi malom.

133 Egy 1702-ben lefolytatott határjárásból láthatjuk, hogy a falubeliek még emlékeztek az egykor létezett malomra, és annak a helyét is meg tudták mutatni. A határjárásra azért került sor mert a falu tulajdonosai határvizsgálatot kértek annak a bizonyítására, hogy a szomszédos faluk elfoglaltak végedi területeket is.

134 A kihallgatott első tanú Bakics Péter volt, aki Végeden született még a falu elpusztítása előtt. Vallomása szerint Véged határa nyugati oldalon a Széplaki patak volt és ezen állt egykor a végedi malom. A pontos helye ott volt, ahol a Tilajba vezető út átment a patakon, tehát valahol vagy a Széplaki és a Baltavári patak összefolyásánál vagy a mai Osztába vezető hídnál. A 18. században a falut benépesítő emberek a határok megváltozása miatt ezt a malmot már nem építhették újjá. Valószínű, hogy a végedi malom a Nagysitkei ág kizárólagos birtokában volt, mert minden említés alkalmával ebben a családban találhatjuk meg a tulajdonost. 53