Ruzsa Károly: Zalavég története (Zalai Kismonográfiák 1., Zalaegerszeg, 1994)

III. fejezet: Véged a török korban - A 16. század eleji Véged

helység: összes porta: 1. Szentgrót 83 2. Véged 49 3. Tűrje 25 4. Bozol 21 5. Zalabér 14 6. Alsó-Türje 8 A táblázat szerint Véged a környező falvak között a második helyet foglalja el nagysága szerint. A falu jelenlegi helyzetének ismeretében meglepő ez az előkelő helyezés. Véged 153 l-re majdnem elérte azt a szintet, amelyen 1474-ben Szentgrót állt. A fentebb már említett 1474, évi adóhátralékosok felsorolásában ugyanis szerepelnek a Szentgróti család tagjai is, akik összesen 51 jobbágyporta után maradtak adósak a hadiadóval.

126 Ha a felsorolt falvakban lévő adófizető jobbágyportákat vesszük figyelembe, akkor a következő sorrendet kapjuk eredményül: helység: Szentgrót adófizető 1. helység: Szentgrót 25 2. Véged 20 3. Bozol 15 4. Tűrje 10 5. Zalabér 6 6. Alsó-Türje 3 Ezek szerint Véged nemcsak a nagyság szerinti táblázatban, hanem a gazdagság szerinti táblázatban is második helyre került. Ez a táblázat azonban jobban mutatja az elért fejlettségi szintet, hiszen Végeden majdnem annyi adófizető portát találunk, mint az összességében jóval nagyobb Szentgróton, ami ekkor már mezőváros volt. A középkorban és az összeírás készítésének a korában is az volt a törvény, hogy csak azok után a porták után kellett adót fizetni, amelyek egy bizonyos vagyoni szintet elértek. A nagyon szegény jobbágycsaládokat nem terhelték még külön az adóval, csak a módosabbaknak kellett adózniuk. A 16. század elején a végedi lakott porták közül már minden második elérte ezt a vagyoni helyzetet, ezzel szemben Szentgróton csak minden harmadik porta után kellett adózni. Tehát ennyivel gazdagabbak voltak a falubeli jobbágycsaládok. Közülük kettő volt olyan, amely 1531-ben szerződéses viszonyban állt Sitkey Sebes50