Ruzsa Károly: Zalavég története (Zalai Kismonográfiák 1., Zalaegerszeg, 1994)

II. fejezet: A középkori Véged - Véged a középkor végén

1418-ban Sitkey Mihály a pápától búcsúengedélyt szerzett a végedi Szent György templom számára. Ezzel biztosította a templomba betérők híveknek a bűnbocsánatot. 1508-ban megkapta a falu a vámszedési engedélyt is. Nemsokkal később várrá alakítóiak át a templomot. Ezzel pedig mindent elért Véged, amire egy falunak lehetősége van. Ennél nagyobb fejlődésen csak akkor mehetett volna keresztül, ha megkapja a mezővárosi rangot. Véged fekvése az előnyök mellett hátrányokat is jelentett. A mezővárossá válásra akkor lett volna esélye a falunak, ha a megyehatártól messzebb fekszik és a Sitkey család a szomszédos falvakban, egy csoportban több birtokhoz jut. Ezzel a család birtokainak központjává és állandó lakhelyévé válhatott volna Véged. Ezzel együtt már komoly esélyei lettek volna a mezővárossá válásra. Ennek hiányában azonban megmaradt falunk egy virágzó faluként, amely a korabeli falvak között nagyon magasra jutott. A középkori Végeden felépített templom is mutatta a rangot, amit elért a falu. Ennek a templomnak a nagysága és kidolgozása figyelemre méltó, hiszen kevés ilyen templomot ismerünk az országban. A templom jellemzi magát a Sitkey családot is, akik az egész középkor folyamán jószándékkal viseltettek falujuk iránt. Valószínűleg a hatalmuk és a vagyonuk illusztrálására fogtak a végedi templom építésébe. Hatalmas költéségbe kerülhetett nekik ennek a háromhajós és kéttornyú templomnak a megépítése, amelynek mintaképe a Jakon lévő és a Ják nemzetség által a 13. század elején emelt monostor volt. Feltehetőleg ezt a templomot annak idején a Sitkey család nemzetségi monostorának szánták. Sajnos rengeteg oklevél hiányzik, amelyek segíthetnének terjes egészében tisztázni a falu múltját. Az okleveleinket a balszerencse üldözte, hiszen közülük sok megsemmisült az idők folyamán. A bizonyosan létezett oklevelek egy része még a Sitkey család birtokában megsemmisült, de a család Dunántúlról való elköltözése után is rengeteg csapás zúdult ezekre az iratokra. A legutolsó csapás 1945-ben következett be, amikor is találat érte Budapesten az Országos Levéltárnak azt a részét, ahol a Felsőbüki Nagy család egykori irattára volt. Itt semmisült meg a falura vonatkozó oklevelek egy része, közöttük a vásártartási engedélyt megújító oklevél is. Szerencsére azonban még is elég sok oklevél fennmaradt ahhoz, hogy Véged középkori nagyságát bizonyítani lehessen az utókor előtt. 47