Ruzsa Károly: Zalavég története (Zalai Kismonográfiák 1., Zalaegerszeg, 1994)

II. fejezet: A középkori Véged - Véged a középkor végén

hogy 1441. március 7-én a király itt száll meg a faluban. Az idézés végedi átadása is azt erősíti, hogy abban az időszakban Sitkey Gergely itt lakott a faluban. A templom méretei is azt igazolják, hogy a Sitkeyek a maguk számára építették és nem a jobbágyaiknak. Templomba pedig csak úgy járhattak Végeden, ha itt is laktak. Ha csak néha-néha látogattak volna a faluba, akkor a hatalmas templom építése pazarlásnak számított volna. Mindezek alapján joggal állítható, hogy valóban volt Végeden egy olyan épülete a Sitkeyeknek, ami az úri és a királyi ízlésnek is egyaránt megfelelt. Ennek azonban jelenleg semmi nyomát nem találjuk a faluban, a későbbi építkezések teljesen eltüntették a nyomait. A 16. század elején újabb kiváltsággal gyarapodott falunk és vele a Sitkey család is. 1508. január 15-én II. Ulászló király vámszedési engedélyt adott a Sitkey családnak a Végeden lévő birtokára.

115 Az oklevél szerint a király a vámszedési jog adományozásával Zala vármegye nemeseinek a kérését teljesíti. Mivel a Sitkeyek Végeden nagy költséggel töltést építtettek és ezzel a megye érdekeit is szolgálták, ezért a megye fordult olyan kéréssel a királyhoz, hogy a töltésen a Sitkeyek vámot szedhessenek az ott közlekedőktől. A vámszedés jogát Sitkey Gergely, László, Gotthárd és István kapta. Ebből látható, hogy a töltést a Sitkey család közösen építtette, mert Gergely és László a Nagysitkei ág, Gotthárd és István pedig a Kissitkei ág tagjai voltak. Az oklevél tanúsága szerint ezt a töltést a Véged határában lévő mocsáron és tavon keresztül építtették meg nagy munkával és költséggel. Az 1435. évi 23. törvénycikk a vámtulajdonosok kötelességévé tette a hidak és töltések karbantartását. A király tehát azért engedélyezte a Sitkeyeknek a vám szedését a megépített töltésen, hogy annak bevételeiből fenntarthassák és javíthassák. Ezzel a töltésépítéssel a Dunántúl és ezen belül Zala és Vas vármegyék közlekedését is segítették a Sitkeyek. A király az oklevelében megszabta az utazóktól a töltés használatáért beszedhető vám összegét. Eszerint a végedi vám tarifája ezekben a tételekben volt megállapítva: az átkelő gyalogos fizetett 1 bécsi dénárt, az átkelő lovas fizetett 1 magyar dénárt, egy üres szekér átkelése után fizettek 2 magyar dénárt, a megrakott szekér átkelése után fizettek 4 magyar dénárt.

116 A középkor folyamán létezett közel 50 Zala vármegyei vámhely tarifái közül egyedül csak a végedi vámnak tarifái maradtak teljes egészében az utókorra. Az átkelésért fizetendő összegek komoly bevételhez juttatták a 43