Ruzsa Károly: Zalavég története (Zalai Kismonográfiák 1., Zalaegerszeg, 1994)

II. fejezet: A középkori Véged - A falu fejlődése a 14. században

idők óta fennálló vásártartási jogát.

68 Az oklevelet Sitkey István és Lőkös kérésére állíttatta ki a kancelláriájával a király. Az írás szerint Végeden "ősi idők" óta tartottak hetivásárokat minden héten csütörtökön, de ez a vásártartás az idők folyamán feledésbe merült, sőt teljesen meg is szűnt. Sitkey István és Lőkös arra kérte I. Lajost, hogy a feledésbe merült vásártartást újítsa meg. Lajos király a kérésüket arra hivatkozva, hogy Végednek ez a joga már "a mi kedves atyánk Károly és a boldog emlékű magyar királyaink idejétől" megvolt, teljesítette. Engedélyezte, hogy Végeden továbbra is heti vásárt (forum libère) tarthassanak, sőt védelmet és biztosítékot adott a vásárra utazó kereskedőknek. Elrendelte, hogy a Sitkeyek részére kiadott oklevelét a különböző vásárokon olvassák fel és hirdessék ki a nép előtt, hogy az tudomást szerezzen a végedi vásárról. Az oklevelet a királyi nagypecséttel látták el hitelesítésképpen. Sajnos ez az oklevél, amely 600 éven át fennmaradt, a II. világháború viharában megsemmisült, ma már csak a szövegét ismerjük, ami a kutatók munkájának eredménye képpen egy oklevélgyűjteményben fennmaradt. Véged vásártartása mutatja a falunak a jelentőségét is. A környéken ekkor még csak Istvándon tartottak hetivásárokat. Ennek az említése egyidős a végedi vásár említésével.

69 Ezen a két falun kívül a környéken sehol nem volt vásár. Csak 1535-ben kapott Tűrje is vásártartási engedélyt a királytól.

70 A Sitkey család birtokában lévő falvak közül egyedül Véged rendelkezett ilyen kiváltsággal. Később ugyan a család névadó faluja is kapott bizonyos korlátozott vásártartást. Erre azonban csak a 15. század elején került sor. Ez a vásártartási engedély komoly kiváltságnak minősült a régi időkben, hiszen ennek révén a vásáros helyek nagy bevételekhez juthattak. A vásárra látogató kereskedőktől helypénzt szedhettek, friss árukkal láthatták el magukat a faluk lakói és más módon is gyarapíthatták a bevételeiket a települések. A középkorban kétféle vásár alakult ki, az egyik a hetivásár, a másik az országos vásár volt. A hetivásár mint a neve is mutatja, a hét bizonyos napján tartott vásárt jelentette. A vásáros hely környékén élők itt szerezhették be a mindennapi élethez szükséges árukat. Az országos vásár nagyobb kiváltság volt mint a hetivásár, de ezt csak ritkábban, bizonyos időszakonként tartották. A távolabbi vidékekről érkező áruk vagy a nagyobb értékű és ritkábban beszerezhető dolgok vására volt ez.

71 A vásáros helyek vagy nagyobb települések, vagy forgalmasabb utak kereszteződéseiben fekvő kisebb települések voltak. Ezeknek a vásáros helyeknek jó közlelekedési és megközelítési lehetőségekkel kellett rendelkezniük. Véged ezzel a jó megközelítési lehetőséggel rendelkezett, hiszen dombtetőn fekszik, száraz helyen, távol a Zala folyó hatalmas mocsaraitól. 28