Ruzsa Károly: Zalavég története (Zalai Kismonográfiák 1., Zalaegerszeg, 1994)

II. fejezet: A középkori Véged - A Sitkey család birtokszerzése

családnak azt az ágát, amelyiket a 15. századtól Kissitkei Sitkeyeknek ne­veztek. Sitkey Csépán leszármazottait pedig a 15. századtól Nagysitkei Sit­keyeknek nevezték. Az első időszakban kisnemesi család volt a Sitkey csa­lád és csak a 14. század folyamán kezdték birtokaikat és vagyonukat gya­rapítani. Ebben az időben kezdtek 'Jzonyos rangra is szert tenni, ami a ki­rályi udvarba való bejutásukkal függ össze. A család tagjainak személyes részvétele az 1326. évi hadjáratban azt mutatja, hogy bátor emberek voltak, akik nem féltek kockára tenni az életüket és a testi épségüket. A hadjárat­ban való részvételük azt is mutatja, hogy a család hű volt a királyhoz, hi­szen az ő oldalán harcoltak a kiskirályok ellen. Bizonyára felismerték, hogy vagyonukat megvédeni és gyarapítani csak a király oldalán tudják. Ha a hatalmaskodók és a jogtalanság oldalára állnak, akkor ők is elbuknak a hatalmi harcokban a kiskirályokkal együtt. Az is a királyi seregbe vihette őket, hogy a Vas vármegyei Héder nemzetségbeli Kőszegi család, akik bir­tokaikon kiskirályként uralkodtak, sárvári váruk révén közvetlenül is szomszédosak voltak velük. Ezáltal pedig hatalmaskodásaikkal folyamato­san veszélyeztették a Sitkeyek falvait. Amint láttuk I. Károly király már 1325-ben kedves és szívesen látott híveinek nevezi a Sitkey eket, tehát már korábban királypártiak lettek. Mivel Károly király általában a középne­mességre igyekezett támaszkodni, ezért a királyi udvarban szinte biztos ér­vényesülésre lehetett számítani. A Sitkey család tagjai országos méltósá­gokba soha sem jutottak, megmaradtak a tehetősebb köznemesség szintjén, de kisebb adományokat és kiváltságokat ők is kaptak a királytól a szolgá­lataikért cserében. Jutalmul megkapták Végedet, a Veszprém vármegyei Vinárt és a Fejér vármegyei Vajtát is. 55 A család tagjai bekerültek a királyi udvarba, mivel egy 1325-ben íródott oklevélben arról írnak, hogy Sitkey István és Sitkey Lőkös a király kíséretében a tengerparton tartózkodott. Ez a tengerparti út valószínűleg Károly király nápolyi útjával lehet összefüg­gésben, amikor is a kisebbik fiát összeházasította a nápolyi király leányá­val. A Sitkeyek ezen az úton bizonyára a király fegyveres kíséretéhez tar­tozhattak. 1335-ben, tehát még ugyanebben az évben Sitkey Istvánt királyi, Sitkey Lőköst pedig királynéi apródnak nevezik. (István: magister aulae noster iuvenis, Lőkös: aulae reginalis iuvenis) Ez arra utal, hogy valami­kor a királyi udvarban nevelkedhettek apródként, később pedig tagjai le­hettek a királyi udvar köré tömörülő fegyveres csoportnak, a lovagságnak. Életkoruk szerint ekkor már semmi esetre sem lehettek apródok, mivel mindketten a 40. évük felé közeledhettek, ezért valószínűleg már a lovagok közé tartoztak. 56 Az első komolyabb kiváltságot azzal kapták a család tag­jai., hogy a király 1326. augusztus 1-én kivonta a családot Vas, Zala és 24

Next

/
Thumbnails
Contents