Ruzsa Károly: Zalavég története (Zalai Kismonográfiák 1., Zalaegerszeg, 1994)

V. fejezet: Az egyház története - Az új templom építése és története

anyakönyvben találhatjuk a következő végedi tanító nevét. A bejegyzés szerint ekkor halt meg "Georg Katona ludimagister in Véged". Katona György a harmadik a végedi tanítók sorában, akinek ismerjük a nevét.

360 Az 1782-es egyházlátogatáskor ezt jegyezték fel Végedről: "Szala-Bér filiája, Уз órányira az anyaegyháztól. Temploma Szent György tiszteletére szentelt. Papja nincsen, lakosainak száma 572 lélek.

361 Szalay István -aki 1794-1840 között volt zalabéri plébános- 1835-ben határozta el, hogy a filiájához tartozó templomok kertjeibe kereszteket állíttatt. Még ebben az évben elkészültek a keresztek és fel is állították őket a templomok kertjében. Ilyen módon került a végedi és a batyki templom kertjébe a még ma is álló kereszt. Ezeket a híres keszthelyi kőfaragó mester, Kugler Mihály műhelyében készítették. Hasáb alakú alapzaton áll maga a kereszt, előtte a Fájdalmas Anya alakjával. Az egyenes szárú kereszten a halott Jézus Krisztus. Az egészet szalagfonatos kerítés veszi körül. Eredetileg festett volt a kereszt, de mára ez már szinte teljesen lekopott róla. A szobor anyaga szépen kidolgozott homokkő. Jelenleg a Szalay István által állíttatott kereszt műemlék jellegű. A plébános az általa felállíttatott négy kereszthez összesen 20 forintnyi alapítványt tett. Ebből kellett őket rendben tartani.

362 A Kugler-műhely keresztjével szemben, a falu egyetlen terén áll Szent Vendel szobra. Ez barokk stílusú, szintén homokkőből készült. Kissé rongált állapotban egy sokkal későbbi talapzaton áll. Szent Vendel tiszteletét még Padányi Bíró Márton veszprémi püspök terjesztette el az egyházmegyéjében. Ő a pásztorok és állataik védőszentje. A szobrot valamikor a 18. század végén vagy a 19. század elején állíthatták fel egy nagyobb állatpusztulás után. Sajnos sem a készítési ideje, sem készítője nem ismert. A végedi templomról fennmaradt következő adat egy súlyos szerencsétlenséggel kapcsolatos. Amint azt a falu történeténél már láthattuk, 1834. március 19-én nagy tűzvész pusztított. Ennek során leégett a fél falu és vele a templom is. A tűz során megsemmisült a templom a tornyával együtt, a nagy hőségben még a harangok is megolvadtak. Ugyanezen év folyamán megkezdődött az újjáépítés. A munkát türjei építőmesterek tervei alapján folytatták. Az egyhajós templom oldalfalait áttörték, belőlük négy oszlopot képeztek ki és két mellékhajót is építettek. Ezzel az építkezéssel a középkori templom akkor még látható alapjait követték, bár némileg kisebb lett, mint a régi. A templom fő építőanyaga a tégla volt, de felhasználták a régi templom megmaradt köveit is. A falakat nem alapozták, hanem a középkori falakat bontották vissza a lábazat szintjéig. Ezek szolgálnak a mai falaknak alapul. A templomot ekkor még torony nélkül építet154