Ruzsa Károly: Zalavég története (Zalai Kismonográfiák 1., Zalaegerszeg, 1994)

V. fejezet: Az egyház története - A középkori templom története

jaki templomnak is.

333 Ez a család volt Véged birtokosa is, ezért nem erőltetett dolog összefüggést keresni a két templom között. Az alaprajz hasonlósága mellett a két templom védőszentje is azonos. Mindkét templom Szent György tiszteletére volt és van jelenleg is felszentelve. Mivel ajaki templom és monostor a Jakok nemzetségi monostora és temetkezőhelye volt, így nem lehetetlen, hogy a végedi templom eredetileg a Sitkey család monostorának épülhetett. Lehetséges, hogy a család első tagjai ide temetkeztek, bár annak bizonyítására, hogy a templom alatt kripta is volt, a belső részén alapos ásatásokra lenne szükség. Egy a 15. század elején lefolyt egyházi per folyamán hallunk újra végedi plébánosról. Még XXIII. János pápa idejében (1410-1415) több Zala vármegyei plébános megakadályozta a veszprémi káptalant a neki járó tizednegyedek beszedésében. Ebben a korban törvény szerint az egyház által szedett tizednek 1/4 részén a káptalan osztozott az egyházmegye papjaival vagy fele részben vagy 2:1 arányban. Ebben az esetben viszont a plébánosok teljes egészében lefoglalták maguknak a tized negyedét. Ezek Nagygörbő, Karmacs, Keszthely, Szentandráspáh, Hosszúpáh, Szentgyörgy, Mándhida, Kustány, Kehida, Enyere, Szőllős, Szántó, Szentandrás, Koppány, Véged, Pakod, Dötk, Istvánd, Szepetk, Ollár, Orbánosfalva és Kolon falvak plébánosai voltak. A tizednegyed elosztása miatt per keletkezett a káptalan és a plébánosok között, akik azt állították, hogy a beszedendő tized negyede őket illeti meg. A pápa kiküldte a felekhez ügyhallgatóját, aki 1414-ben hozta meg az ítéletét. Ebben jogtalannak mondta ki a tizednegyednek a plébánosok által történt lefoglalását. XXIII János pápa elmozdítása után az egyházi zsinat a veszprémi káptalan kérésére megerősítette az 1414. évi ítéletet. 1418-ban a kirendelt végrehajtó, Béry Bereck fehérvári prépost intézkedett is az ügyben. (Ez a fehérvári prépost a zalabéri Béry család tagja volt, így közelebbről is ismerhette a vesztes plébánosokat.) A per valószínűleg a zalai plébánosok fellebbezése folytán V. Márton pápa elé került; A továbbiakban több tárgyalást is tartottak a vatikáni bíróságok. Ezeken az egyházi bírák részéről mindkét fél javára született döntés, de a vesztes azt mindig megfellebbezte és érvénytelenítették. Végül a per a Rómából visszakerült a magyarországi bírák elé. 1420-ban több tanúkihallgatást is végeztek az ügyben. Az ezeket követően újra megindult perben mindkét fél kitartott saját igaza mellett. A káptalan ügyvédje azt bizonyította, hogy a plébánosok már 1410-ben lefoglalták a káptalannak járó tizednegyedet. Ők állításuk szerint csak az utolsó három évben szedték be maguk az említett negyedet. A perben a bírák csak hosszas tárgyalások után hoztak ítéletet 1421 júniusának végén. A kihirdetett ítélet szerint a 146