Ruzsa Károly: Zalavég története (Zalai Kismonográfiák 1., Zalaegerszeg, 1994)

IV. fejezet: Az új Véged - Véged a 19. században

zászlóaljba került. Ennek katonái a szabadságharc sok csatájában részt vettek. Többek között ott voltak Buda várának 1849. évi ostromakor, amit a tavaszi hadjárat sikerei után kezdett meg a honvédsereg. Az 56. honvéd zászlóalj vitézei ott voltak a vár bevételét eredményező rohamban is. Ott találjuk őket a szabadságharc bukása után a Klapka tábornok vezetésével kitartó komáromi vár védői között is. A zászlóaljban harcoló négy végedi honvéd közül három, Farkas Mihály, Németh József és Pál István halt hősi halált valamelyik csatatéren. Az eddig ismertetetteken kívül még négy falubeli honvéd nevét ismerjük a szabadságharcból. Kocsis József, Nagy József, Pehem János és Tóth Ferenc a kitörésekor valószínűleg az osztrák hadseregben szolgáltak és innen szöktek haza. Ennek a négy honvédnek a szabadságharcbeli tevékenységéről és zászlóalj szerinti hovatartozásáról semmit sem tudunk. A nevük úgy maradt fenn, hogy büntetésből újra besorozták őket az osztrák hadseregbe és külföldre vitték őket. így kapták meg a büntetésüket azért, mert harcolni mertek a hazájuk szabadságáért.

311 A hősi halált halt honvédek neveit azért ismerhetjük, mert néhai plébánosunk a kutatásai során kigyűjtötte őket az anyakönyvekből. A magyar szabdságharc bukása után hamar helyre állt a rend és az elnyomás az országban, de a megszüntetett jobbágyságot már nem állították vissza a győztes császáriak. Nem csak a földművesek neve volt más, hanem jogi helyzetük is számottevően megváltozott. Tovább folytatódott az országban a már korábban megkezdett tagosítás is. A végedi tagosításról szóló egyezség jóváhagyására a vármegye 1853. március 31-ét tűzte ki határnapul, s erre az időre valóban el is fogadták az egyezséget mind a volt jobbágyok, mind a földesurak. Tárgyalásokat folytattak a már korábban is felvetődött kocsmáitatás kérdéséről. Ezt a jogot Marich Dávid fia Marich József akarta megvásárolni a többi földbirtokos kártalanításával. Nem tudjuk, hogy sikerült-e neki megegyezni a többiekkel, de annyi bizonyos, hogy a következőkben is működött kocsma Végeden. Ez a tagosítás volt a 19. század közepének utolsó figyelmet érdemlő mozzanata. A parasztok végezték a termelő munkát, a földesurak pedig élték a maguk nagyvilági életét. Idővel a faluban nagyobb földbirtokkal rendelkezők sorában változások álltak be. A legjelentősebb ezek sorában az volt, hogy Marich József eladta végedi birtokát az Okolicsányi családnak, akiknek ősei Szlovákiából származnak. Ez a család komoly gazdálkodásba fogott a faluban. A jelenleg is a nevüket viselő dűlőben majorságot és kastélyt építettek maguknak, amelyben később a család élt. Az első időszakban ugyanis Uraiújfaluban volt családi birtokaik központja. A család utolsó ivadékai 1945 után voltak kénytelenek az üldözés elől menekülve elhagyni 129