Ruzsa Károly: Zalavég története (Zalai Kismonográfiák 1., Zalaegerszeg, 1994)
IV. fejezet: Az új Véged - A falubeliek élete a 18–19. században
fejében a földesúrnak fizetett földjáradék volt az ún. úrbér. Az úrbér minden birtokos esetében változó volt, semmilyen törvény nem szabta meg azokat a határokat, amelyeken belül terhelhették az urak a jobbágyaikat. Csak a 18. századra készültek el azok az iratok, amelyek felsorolták a jobbágynak az urával szembeni kötelezettségeit. Ezek az ún. urbáriumok felsorolták a földesúr jobbágyait, gazdasági és társadalmi állapotukat, szolgáltatási kötelezettségeiket és az úrnak járó egyéb haszonvételeket. 282 Mivel Véged a török korban elpusztult, ezért nem maradt fenn korábbi urbáriuma. Az első betelepülő jobbágyok 1735-ben szerződést kötöttek a végedi földesurakkal, amelyben összeírták a nekik, mint a földek birtokosainak járandóságait. Az első szerződések szerint egy egész jobbágytelek után 6 aranyforintot, a l h és l k jobbágytelek után pedig, 3 illetve 2 aranyforintot fizettek bérleti díjként. Csak ezt az összeget kellett megfizetni a Szegedy, a Nádasdy és a Barthodeiszky család végedi jobbágyainak. A Zalabéri Horváthok jobbágyainak a pénzen felül még évi nyolc napot robotolnia is kellett. Az első időkben a Szegedy és Barthodeiszky családok jobbágyainál egy egész jobbágytelek 20 hold szántóból és a hozzá tartozó rétekből és erdőkből állt. A Sitkén lakó Felsőbüki Nagyok jobbágyainál egy egész hely 24 hold szántóból és a járulékos területekből állt. Természetesen a fél helyes jobbágyoknak csak 10, ül. 12 hold, a negyed helyeseknek pedig 5, ill. 6 holdnyi szántó jutott. A szerződések később annyit változtak, hogy már nem 6, hanem 12 forintot kellett fizetni egész helyenként a jobbágyoknak a földesúr részére. A készpénzen felül Szegedyék és Horváthék jobbágyai 3-3 napot, Barthodeiszkyék jobbágyai pedig csak 1 napi robotot teljesítettek. Felsőbüki Nagyék jobbágyai egyáltalán nem teljesítettek robotot. Ennek a jóindulaton felül praktikus oka is volt, hogy amíg a többi földesúr jobbágyai a szomszédos falukban le tudták dolgozni a robotot, addig Sitke sokkal távolabb volt és így a bejárás is sok időt elvett volna. A végedi jobbágyok a termésből sem kilencedet nem adtak uraiknak, sem egyéb beszolgáltatási kötelezettségük nem volt. Valamennyi végedi jobbágy szabad menetelű volt, ami annyit jelentett, hogy az adósságai és a járandóságai megfizetése után szabadon választhatott magának új uraságot, akinek a birtokára költözhetett. 283 1767-ben Mária Terézia királynő úrbérrendezést hajtatott végre, amelynek során egységes rendszerbe foglalták az egész országban a jobbágyok kötelezettségeit. Ekkor minden település számára elkészítették az urbáriumot, így azok a faluk is kaptak, ahol addig semmilyen urbárium nem létezett. Az úrbérrendezés során 1768. július 19-én elkészült Véged község urbáriuma is. 284 Ebben a fontosabb rendelkezések, általánosságban szerep113
