Ruzsa Károly: Zalavég története (Zalai Kismonográfiák 1., Zalaegerszeg, 1994)

IV. fejezet: Az új Véged - Az új Véged alapítása

sor kerülhetett a puszta falvak, így Véged betelepítésére A környéken jelenleg is létező falvak közül falunkat szállták meg utoljára az új lakók. A kora Árpád-korban betelepült Véged alapítási idejét nem ismerhetjük, a pusztulás után újonnan alapított faluét a későbbi visszaemlékezésekből azonban igen. Egy 1752-ben megtartott tanúkihallgatás során azt vallották a végediek, hogy 17 évvel korábban költöztek a faluba.

269 Ebből könnyen kiszámítható, hogy Véged alapítására 1735-ben került sor. Az alapítást bizonyára az akkori földesurai, Nádasdy Imre, Szegedy Ferenc és Ányos Zsigmond ösztönözték. Véged első lakói valószínűleg a szomszédos falvak jobbágyai közül kerültek ki. A legtöbben Széplakról, Zalabérből, Batykról, Peresztegről és Pakodról költöztek ide. Az első betelepülők között egyaránt voltak jobbágyok és zsellérek, egy részük a régi földesura engedélyével jött el a korábbi lakhelyéről. Voltak azonban olyanok is, akik a szökést választották. 1736. augusztus 20-án Széplakon készítettek egy összeírást a faluból elszökött jobbágyokról és zsellérekről.

270 Ebből kiderül, hogy összesen 23 ember szökött meg családjával és vagyonával az előző évek során. Ezeknek az embereknek egy része Végedre, egy része Szentpéterbe, míg egy része ismeretlen helyre szökött. Akik Végedet választották új lakóhelynek, mindannyian zsellérek voltak. A széplaki névsor szerint többek között Kóbor Pál, Horváth János, Deák György, Molnár György, Finta György és Pintér János és társaik voltak első lakói az új Végednek. Amint láttuk, Végedre leginkább azok a zsellérek települtek át, akik eredeti lakóhelyükön a legszegényebbek közé tartoztak. Nekik nem volt vesztenivalójuk, hiszen szinte semmilyen vagyonuk sem volt, ezért bátran vállalkozhattak arra, hogy új lakóhelyre költöznek. Az átköltözés lehetőséget adott nekik arra, hogy sorsuk jobbra fordulhasson. Mivel Végeden még nem voltak felosztva a házak és a földek, ezért minden esélyük megvolt ahhoz, hogy jó termőképességű területhez jussanak. Az új végedi lakosok szinte mindegyike valamilyen szerencsés fordulatot várt sorsában attól, hogy földesurat és falut cserélt. Az első lakók megjelenése után lassú ütemben növekedett a falu lélekszáma. 1748-ban még csak 40 házban összesen 140 ember élt Végeden, 1757-re azonban már több mint a duplájára nőtt a lélekszám. Ekkor már 64 házban összesen 309-en laktak a faluban.

271 Az új lakók megjelenéséig a szomszédos falvak lakói művelték meg a végeden lévő földeket, jobbára zalabéri és batyki jobbágyok használták a szántókat, aminek bérlete fejében meghatározott mennyiségű gabonakeresztet adtak a földesuraknak. Egy 1748. január 18-án készített tanúkihallgatási jegyzőkönyvben találjuk, hogy a "kurucz háborúk előtt és utána is a 103