Redő Ferenc: Éremforgalom Sallában (Zalalövő öröksége 5. Zalalövő, 2007)

amelyeknek utánzásával, másolásával a helyi kelta törzsek bevezették területünkön a pénz használatát. Ez a pénzverés azonban nem volt olyan tömeges, hogy vele kapcsolatban valóságos éremforgalomról beszélhetnénk. Valószínűleg inkább csak értékmegőrzésre használták, olyan formája volt a vagyonnak, amelyet viszonylag könnyen és biztonságosan lehetett mozgatni. (Kis helyen elfér, nem kell etetni, könnyen szállítható.) A pénzt tehát ismerhették már egy évszázada a mi szűkebb hazánk bennszülött lakói is, de igazi kereskedelmi tényezővé csak a rómaiak megjelenésével vált. Pénztörténet Sáliéban és territóriumán A rómaiak Zalalövő térségének megszállása idején, a principátus létrejöttének korában már a kereskedelem bonyolításához szükséges kialakult pénzrendszerrel rendelkeztek. Ebben a rendszerben aranyból, ezüstből és különféle minőségű bronzokból készültek a veretek. Aranypénzt csak nagyon ritkán használtak. Nem váltópénzként, hanem értékőrzésre szánták. Egy aureus a legértékesebb váltópénznek, az ezüst denariusnnk a 25-szörösét érte. Nem is találtunk Zalalövőn a több mint 700 ásatásból előkerült veret közül egyet sem, amely aranyból készült volna. Nagyon jól példázza az aranypénzek használatát, a város territóriumához tartozó, tőle alig 18 km-re fekvő katafai {ad Arrabonem) kísérődben talált aureus-lelet, amelyet valószínűleg egy az erődben szolgálatot teljesítő katona rejtett el a markomannok támadása előtt. Ö szegény a harcok folyamán meghalt, elrejtett kincsét nem tudta ismét magához venni, és mi láthatjuk, hogy abban Nero (54-68) korától Marcus Aurelius (161-180) koráig szinte folyamatosan vannak veretek, 18 db. Ez azt jelenti, hogy mintegy száz esztendőn keresztül gyűjtögették felmenői és ő maga a családi vagyont, azaz, kb. öt évenként tudtak a saját szükségleteik kielégítése után egy aureus-m vaA katafai arany kincslelet. A maréknyi aureus (1 ) között van egy érdekes, viszonylag ritka veret (a jobb felső sarokban), amelynek köriratán a betűk alja a pénz pereme jelé van, tetejük pedig a pénz közepe felé esik. Külön is közöljük a legöregebb (2) és a legfiatalabb (3) veretet. A fotó közléséért a Savaria Múzeumnak, és Tárczy Tamás fotóművésznek tartozunk köszönettel. II tesoro di monete d'oro di Katafa. Tra gli aurei di un pugno (1 ) c'è una coniatura rara e interessante (sopra, a destra): i piedi delle lettere delta leggenda stanno sull'orlo délia moneta, le teste sono orientate verso il centro. Pubblichiamo a parte la coniatura più vecchia (2) e quellapiii récente (3)- Per la pubblicazione delta foto ci ringraziamo il Savaria Múzeum e il fotografo, Tamás Tárczy.