Redő Ferenc: Éremforgalom Sallában (Zalalövő öröksége 5. Zalalövő, 2007)
Bevezető A pénz különösen érdekes vívmánya az emberiségnek. Valamilyen formában az emberek közötti érintkezések kezdetétől jelen van, és folyamatos átalakulásával mindig követi azokat az igényeket, amelyeket támasztunk vele szemben. Az élő állat formájú pénztől a nemesfémeken keresztül a dombornyomásos plasztik kártyáig ível - egyelőre - az a pálya, amelyet befutott velünk egyidős története folyamán. A római korban döntően vert, a korai időkben öntött kerek érem formája volt, aranyból, ezüstből, és a réz különböző ötvözeteiből. Előlapján a verető hatóság jelét vagy képét lehet látni, a kép körül a rá vonatkozó felirat tudósít arról, hogy ki bocsátotta ki. Hátlapját pedig valamilyen propagandisztikus tartalommal töltik meg, az éppen aktuális politikai irányzatoknak megfelelően. A császárkorban, tehát kb. a Kr. születésétől számított négy és félszáz évben a verdék folyamatosan működtek, sőt, számuk gyarapodott is, ezért az érmek nagyon érzékenyen követik a gazdaság és a társadalom minden változását. Anyagi minőségük, súlyuk, aszerint módosul, hogy a kincstárnak milyen lehetőségei vannak, kivitelük pedig mindig összhangban van az eseménytörténettel. Mindez rendkívül értékessé teszi a pénzérmét a történeti-régészeti kutatás számára. Egyszerre állandó, mint folyamatosan gyártott leletfajta, és változatos, mint a tipológia tárgya. Mivel egy verőtő-pár használata során több száz, esetleg ezer azonos kivitelű darab készül, szinte hiánytalan sorozatokat állíthat fel belőle a numizmatika. Tudományos értéke azonban nagy mértékben függ attól, hogy ismerjük-e lelő-körülményeit, tudjuk-e, hogy pontosan honnan, milyen rétegből, milyen egyéb leletanyag társaságában került a felszínre. Ezen adatok nélkül csak önmagában értékelhető, történeti becsét elveszti. Az ilyen veretet szórványnak nevezzük. De a szórvány mivoltnak is vannak fokozatai. Lehet, hogy egy érmet csak a kiszórt földben találunk meg, amikor visszatemetjük kutatóárkainkat. Ebben az esetben a lelőhely néhány méteres pontossággal meghatározható, bár a rétegtani helyzet elveszett. Lehet, hogy egy érem csak egy múzeumbarát amatőr révén kerül a múzeumba. Ebben az esetben a lelőhely általában csak egy település, pl. Zalalövő, de az is fontos lehet, ha egész Pannónia éremverését vizsgáljuk. A Római Birodalom éremforgalmának vizsgálata szempontjából pedig az is adat, ha egy veretről csak annyit tudunk, hogy bizonyosan Kínából származik. Mindez arra hívja fel a figyelmünket, hogy a numizmatikai for-
