Hárshegyi Piroska: Kereskedők Sallában 2. (Zalalövő öröksége 4. Zalalövő, 2006)
Bevezető S orozatunk a negyedik kötetéhez érkezett. Ebben a füzetben is Salla kereskedelmével foglalkozunk. Ezúttal olyan kerámiafajtát elemzünk, amely nem önmagában, hanem mint göngyöleg, csomagolóanyag, szállításra alkalmas edény, képezte a benne szállított termékekre vonatkozólag a kereskedelmi forgalom egyik eszközét. Az amphorákról lesz szó. A görög eredetű kifejezés kétfülű edényt jelent. Sok tekintetben, és jelentősen különbözik a többi - az élelmezéssel összefüggő - kerámiafajtától, amelyeket - használatuk módját figyelembe véve - tároló, főző, vagy tálaló edényekként szoktunk meghatározni. Ezen szerepek egyikére sem alkalmas, hiszen önállóan legtöbb típusa meg sem áll a talpán, nagyon vastag falú, ezért aztán nehéz, formáit a nagy tömegben való szállíthatóság, az anyagmozgatás szempontjai alakították ki. Rövid életű. Miután funkcióját betöltötte, általában megsemmisítik, másodlagos felhasználása korlátozott. Ezért aztán sok van belőle, az ásatási gyakorlatban nincs olyan nap, hogy néhány töredéke ne kerülne elő a földből, pedig pannóniai amphoragyártó műhelyt ezidáig nem ismerünk, így tehát minden darab, amelyet találunk nagy valószínűséggel a kereskedelmi behozatal jele. Bár formagazdagsága nem éri el az asztali edényekét, és díszítésével a rómaiak nem törődtek, mégis értékes információkat hordoz, mert gyakran bélyeggel, feliratokkal látják el a szállítás során, így tehát a sigillatákhoz hasonlóan alkalmas eredetének, funkciójának, korának meghatározására. Ezek a tulajdonságai teszik használhatóvá a kereskedelmi mozgások felderítésében, különösen, ami az élelmiszerkereskedelmet illeti. Az első ásatási idények zalalövői amphoráit Bezeczky Tamás dolgozta fel, munkáját Hárshegyi Piroska folytatta, ez a kötet is az ő munkája. Az amphorak kereskedelmi tanulságaihoz - hagyományainktól eltérően - ezúttal függeléket is csatoltunk. Ennek a rövidke fejezetnek a Hereditas Sallensis 3. kötetében lett volna a helye, amelyben Gabler Dénes a terra sigillata kereskedelem kérdéseivel foglalkozott, írásának - az összegzés előtti utolsó - mondata így szól: „A helyi, pannóniai sigillaták a nyugati gyártmányokkal szemben nem voltak versenyképesek. Zalalövőről eddig egyetlen pannóniai sigillatát sem ismerünk." Tavaly ősszel azonban, a vasúti megelőző régészeti ásatások folyamán, az újjáépítendő pályatest alatt a Borostyánkő út Ny-i árkában ta-
