Gabler Dénes: Kereskedők Sallában 1. Comenrcianti Di Salla 1. (Zalalövő öröksége 3. Zalalövő, 2005)

Az ittenweileri műhely terméke IIprodotto dell'officina di Ittenweiler peremére. A legkésőbbi itáliai sigillaták a Flavius-korban (Kr. u. 6896), ill. Traianus uralkodása idején (98-117) érkeztek a Pó völgyéből. Jelentős mennyiségük azt igazolja, hogy a Borostyánkő út Itáliához közeli területein még akkor is élénkek voltak az Észak-Itáliával való kereskedelmi kapcsolatok, amikor a ripa Danuvii (a Duna partja) mentén a konkurencia már kiszorította az itáliai árut a piacokról. Salla esetében a műhelyek közti konkurenciaharcon kívül az itáliai sigillata-import Traianus kori csökkenésének még egy oka lehetett: a tartomány belsejének demilitarizálása, a csapatoknak a dunai határon történő felsorakoztatása. A helyőrség kivonásával az a fizetőképes vásárlóréteg tűnt el Sallából, amely a jó minőségű asztali kerámia biztos vevőkörének számított. A Kr. u. I. század 80-as éveitől kezdve több mint fél évszázadon át a dél-galliai manufaktúrákból érkezett terra sigillata Pannoniába, így Zalalövőre is. Ezek a tőlünk több mint 1200 km-re fekvő műhelyek az I. század harmadik évtizedétől kezdve egész Galliát, Germaniát és Britanniát elárasztották termékeikkel, a dunai tartományokból azonban csak nehezen tudták kiszorítani az itáliai kerámiát. A legjelentősebb manufaktúra a délfranciaországi La Graufesenqueban (latin nevén: Condatomago) alakult ki. Ennek a gyárnak fénykora az I. század második felére tehető. Kr. u. 120 táján a közeli Banassac vehette át a vezető szerepet az export területén. A dél-galliai üzemek új formákat fejlesztettek ki, a változásokban a galliai és az itáliai étkezési szokások eltérése is szerepet játszhatott. Új forma az alacsonyabb, tagolt, ún. Drag. 29 típus, amelyből Zalalövőről csak néhány példányt ismerünk, de egész Pannoniában ritka. Gyakoribb a Flavius-kortól ezt felváltó félgömbalakú ún. Drag. 37 és a hengerszerű Drag. 30 formájú tál. Ezek a dél-galliai formák az arretiumi kehelyalakú edényformát váltották fel. Banassacból a 140-es évekig érkezett jó minőségű kerámia a dunai tartományokba, a dombordíszes edények képtípusai és azok szerkesztésmódja azonban már hanyatló művészi színvonalról tanúskodik. A két dél-galliai gyár közül Sallában a banassaci van nagyobb számban képviselve, ami - minthogy a manufaktúra exportidőszaka a Traianus-Hadria-