Gabler Dénes: Kereskedők Sallában 1. Comenrcianti Di Salla 1. (Zalalövő öröksége 3. Zalalövő, 2005)

tehát egy készlet minden darabját más használta, akkor ebből arra következtethetünk, hogy az egy társaság vagy valamilyen egyesület birtokában lehetett. Ovilavában (Wels, Felső-Ausztria) például a katonai előképzést biztosító collegium iuventiitis helyi szervezetének volt panna publicayd, azaz közösen használt sigillata tálja. A terra sigillata magas árára utal az is, hogy az eltört edényeket nem dobták el, hanem a töredékekbe haikat fúrva a cserepeket ólomkapcsokkal erősítették össze. Bár ez a gyakorlat birodalomszerte általános, mégis fel kell figyelnünk arra, hogy a Rajna-vidéken például csak az I. században illesztették össze így a sigillata tálakat, a IIIII. századi edényeken már nem találunk ilyen, összeerősítésre utaló átfúrást, esetenként ólomkapocs-maradványt. Ugyanakkor tartományunkban még a II. század második felében is általános ez a fajta „edényfoltozás". Ezek az apró átfúrások - tömegesen - egy gazdaságtörténeti szempontból jelentős különbségre utalnak, és azt a különben logikus tényt tükrözik, hogy a szállítási költségek miatt a sigillaták ára jóval magasabb lehetett a dunai tartományokban, mint a Rajna-vidéken. Ennek oka a szállítási költségeken túlmenően abban kereshető, hogy a vételárat tetemes vámköltség is terhelte. A nyugati provinciákat magában foglaló vámkörzetből (quadragesima Galliarum et Hispaniarum) a dunavidéki vámkerületbe (publicum portorium Illyrici) történő szállítás esetén a vámtétel 12,5% A közép-ga Ili ai Lezoux műhelyétiek Drag. 37 formájú figurális díszítésű tálja La coppa decorata a figure di forma Drag. 3 7 dell'officina di Lezoux nella Gallia centrale IS