Kőfalvi Csilla - Redő Ferenc: Fazekasok Sallában. Pentolai di Salla (Zalalövő öröksége 2. Zalalövő, 2004)
Bevezető A Zala völgyének agyaga érték. E természeti adottságra alapozva jöttek létre ezen a tájon évezredek óta iparok, melyeknek hagyományai még akkor is jelen vannak, ha maguk az iparoknak a művelői nem, vagy csak kevéssé ismerik azokat. A fazekasság Zalalövő környékén, a római kori Salla territóriumán otthon érzi magát. Az Őrség fazekas-falvaiban ma is virágzik ez a mesterség, a szegek vidéke is nagy fazekas famíliákat nevelt, és hagyományaik a korszerű iparig, más oldalról a nagyszobrászatig fejlesztették azokat a lehetőségeket, amelyeket az agyag, az egyik legősibb emberhasználta nyersanyag jelent. A tófeji, teskándi gyárak elődeit szinte minden faluban jelzi egy-egy öreg téglagyári kémény, ha nem kellett lerobbantani időközben a veszélyessé váló ipartörténeti matuzsálemet. Magam szorongó várakozással autózom minden évben a dobronhegyi emelkedőn a Kandikő felé, vajon áll-e még az öreg hasáb alakú, igényes kivitelű kémény a Milejszeg felé vezető bekötőút mentén. Hiszen alóla jószerivel elfogyott már a kemence, amelyben utoljára egyedi padlóburkoló téglákat égettek műemléki rekonstrukciók számára. Az ott dolgozó asszonyok valószínűleg nem tudták, hogy 1800 évvel korábban élt elődeik közül egyet név szerint is ismerünk. A valószínűleg Sallában dolgozó téglavető mestert Quintus Ennius Hermes-nek hívták, és nevét pecséttel örökítette meg tetőfedő cserepein, amelyek közül sokat megtaláltunk Zalalövőn és a környékbeli lelőhelyeken. Az agyagművesség egy másik ágában, a fazekasok elődei közül sajnos senkit sem ismerünk név szerint a sallai mesteremberek közül, de ismerjük a gyártmányaikat, tanúi lehetünk elszánt törekvésüknek, amellyel a nagy - Itáliában, Galliában, Germániában működő - manufaktúrák termelése által előidézett versenyben helyt állni igyekeztek. Megfigyelhetjük alkalmazkodó képességüket a helyi igények kielégítésében és technológiai kísérleteiket a termékskála gazdagabbá tételének érdekében. Az utóbbi években még egy fontos területen kerülhettünk közelebb ahhoz, hogy a római korban Sallában működő fazekasok tevékenységét megismerjük. Feltártunk hét fazekas kemencét, melyek közül néhány egy hosszabb ideig fennálló műhely berendezéséhez tartozott. Sajnos ennek a fajta leletanyagnak múzeumi bemutatására korlátozottak a lehetőségek. A kemencék a feltárás során és azt követően elpusztulnak. Ezért úgy gondoltuk, helyénvaló dolog a
