Kőfalvi Csilla - Redő Ferenc: Fazekasok Sallában. Pentolai di Salla (Zalalövő öröksége 2. Zalalövő, 2004)

14. Szürke fazekak és poharak Pentole e bicchieri griggi dal pozzo nagyobb átmérő tartozik, de van 65 cm átmérőjű darabunk is. Az Y3 munkahely A/II szelvényében talált kemence viszont közvetlen bizonyítékul is szolgálhat. A teljes doHum-í\ny'dg feldolgozására van szükség ahhoz, hogy e tekintetben biztosat tudjunk mondani, de anynyit már most láthatunk, hogy ez a kemence, az égetőtér 140 cm-es átmérőjével alkalmas volt ennek az edénytípusnak a kiégetésére, szemben a fentebb tárgyalt, asztali és főzőedényekre specializált kemence fajtával. A doliumok jellegzetes római kori edénycsoportot képviselnek (15. ábra) erősen öblösödő testüket az edény alsó harmadától kezdve a válláig egészen felületi, un. „seprűs" karcolásokkal díszítették. Az edény vállát a nyakhoz közeledve még hangsúlyosabbá tették többsoros hornyolással, hullámvonalakkal, ritmikus bevagdosással. Az enyhén kifelé lejtő peremek is gyakran hornyoltak. Az edény belső felületén nincsenek korongolás-nyomok, egyenetlen, kézzel megdolgozott felületet tapasztalunk. Ennek gyakorlati oka valószínűleg az, hogy ekkora edényt egyben lehetetlen korongolni, hiszen a fazekas keze nem ér be az edény aljába. A több részből összeállított „bőrkemény" hombárt az egybeépítéskor kívülbelül végig kellett tapogatni, öszszedolgozni, ami elfedi a korongolás-nyomokat az edényen. A külső felületet megmunkálását az agyag