Kőfalvi Csilla - Redő Ferenc: Fazekasok Sallában. Pentolai di Salla (Zalalövő öröksége 2. Zalalövő, 2004)

tunk (Kr. u. 125-128), és a kemen­cét egy olyan fal vágta, amelyet a II—III szd. fordulójára, a III. szd. ele­jére kelteztünk. Ez arra utal, hogy valószínűleg az I. szd. végén, és a II. szd. elején üzemelt, de semmi esetre sem használhatták a század végénél tovább. A másik magában álló kemen­cét (10. ábra) (Y3 munkahely) nem vágja, vagy fedi semmilyen későbbi objektum, és a közvetlen környékén két III. szd-i veretet is találtunk, egy III. Gordianus ses­tertiust (Kr. u. 238-244), és egy Gallienus - Claudius Gothicus korára keltezhető, igen gyenge ki­vitelű antoninianust (260-270), amiből arra következtetünk, hogy ez a kemence a településnek abból a szakaszából való, amely a marko­mann háborúk utáni újjáépítés, és a III. szd. közepétől számítható el­néptelenedés közé esik. A fazekasműhely kemencéinek a keltezése izgalmasabb kérdés, mert ez az öt kemence nem egy­szerre működött. A legépebb for­mában a B/XVII szelvényben lévő kemencét (A) találtuk. Ez méretei­ben, szerkezetében nagyon hason­ló az Y3 mh-en talált, magában álló kemencéhez, de jobb állapotban tárhattuk fel annál. A hozzá tarto­zó járószintet ÉNy felé olyan árok határolja, amely a markomann háborúk pusztításának anyagával van feltöltve. Ez a kemence tehát ugyancsak későbbi, mint a II. szd. 70-es éveiben bekövetkezett tra­gédia, valószínűleg egyidős az Y3­ban talált párjával, de az is lehet, hogy valamivel öregebb annál. Az említett ÉK-DNy irányú árok a város közművének tekinthető, mert nagyon hosszan és egyene­sen, szabályos V keresztmetszettel építették. Mintegy 50 méter hosz­szúságban követhettük, és mind­két irányban túlment a kutatható területen, áthalad a fazekasműhe­lyen, és három kemencét is vág. Ez fontos adat, mert így ezt a hármat azonos módon keltezheti. AB, Cés D jelű kemencék tehát egyszerre működhettek, de legalábbis egy­szerre szűntek meg valamikor a II. szd. közepe táján. A hozzájuk tartozó, tőlük DK-re eső ÉK-DNy-i falat az A jelű kemence vágta, ami érthető is, hiszen későbbi ezeknél. A B, C, és D jelű kemencék tehát többé-kevésbé egy időben voltak használatban, ezért különösen érdekes, hogy eltérő típusúak. Különbözőségük arra utal, hogy funkciójuk, a velük megvalósított technológia is más volt, nyilván­valóan a gyártott edény fajtájának megfelelően. Sajnos nem tudtunk erre vonatkozóan egyértelmű bizo­nyítékokat találni a kemencékben talált anyagban, mert csak a B jelű kemencében volt a kemencéhez köthető anyag. A másik kettőben nem találtunk olyan sok és annyira homogén anyagot, amelyet bizo­nyosan a kemencék használatához köthettünk volna. A D jelű kemen­ce hasonló méretű és formájú volt, mint a fentebb tárgyalt kettő (D mh. és Y3 mh.). Ennél a kemen-

Next

/
Thumbnails
Contents