Cholnoky Jenő (szerk.): Balatoni Szemle 1942-1944. 1-18.szám. - Magyar Földrajzi Társaság Balaton Bizottsága

1943. augusztus-október / 2. évf. 13-14. szám

kénesei Tatárlik mondája Aki vonaton utazik Budapestről a Balatonra, csak akkor veszi észre IBalatonkenese egyik nevezetességét, a Tatárlikakat, ha néma Balaton felől jelébetáruló látképben nyönyörködik, — hanem a vasútállomás után a vas! úttól mintegy 200—300 méter távolságban húzódó, szinte függőlegesen »emelkedő magas partokat veszi alaposabban szemügyre. Figyelmes nézegeítés után látja csak meg a meredek falban azokat a barlangokat — bala. toni nyelven „likakat", —, amelyekhez érdekes mendemondák fűződnek. Ezeket a mondákat tudományos pontossággal először egyik legnagyobb inéprajztudósunk, Jankó János jegyezte fel századunk elején gyüjtőútjai alkalmával. Az ő lelkesedését, tudását és tárgyilagosságát idézzük magunk elé sorainkban, amelyekben a Tatárlikak-hoz fűződő mondát vizsgálgatjuk i meg a szokottnál talán nagyobb alapossággal. Jankó János azt állítja, hogy a kenesei nép a falban lévő kilenc barlang közül hatot jól ismert. Az emberek többször átkutatták, de nem találtak benne semmit. „A hagyomány azt tartja róluk — írja tovább —, hogy a törökdúlás idején a nép ezekbe menekült, ami azonban egyáltalában > nem igaz, mert ezek a barlangok semmi védelmet sem nyújthattak, s mert • egyenkint csak éppen akkorák, hogy egy-egy család megférhet bennük." Jankó a hat barlangról nem ír többet, ismertetését a többi három barlang' hoz fűződő mondanivalóval folytatja. ,,A többi három barlang azonban érintetlen volt — folytatja Jankó —, emberemlékezet óta nem járt abban senki, mert a: életét teszi rá, aki oda S be akar jutni." Az utóbbi szavakat Jankó idézőjelben közli. Azt akarja érízékeltetni ezzel, hogy a falu népének véleménye szerint nyaktörő vállalkozás a meredek fal felső részén lévő barlangok megközelítése. Ezért nem i tudhatják aztán a népek, mi van ott, s mi nincs ottan. Ezért szárnyal sza! badabban a képzelet a magasan lévő barlangok tartalmának a találgatásakor. „Erről a háromról (t. i. barlangról) a hagyomány még merészebb, ezek a tulajdonkcpeni Tatárlikak, a nép ezekbe rejtette kincseit, mikor a f tatár verte az országot." Jankó szerint Tatárlikak-nak azokat a barlangokat nevezik a keneseiek, amelyeket nem ismernek, amelyeket belülről még nem láttak, nem I kutatták át, s nem azokat hívják így, amelyeket kikutatni alkalmuk már ttöbbször is volt: a rejtélyes barlangok tehát a „Tatárlikak", s nem a jól \ ismert barlangok. Azokat a barlangokat tartja a hagyomány régebbieknek, a tatárdúlás idejéből származóknak, amelyek magasan vannak, s az alsókat későbbi, a török időkből származóknak. Az alsóknak azonban külön nevük nincs.