Cholnoky Jenő (szerk.): Balatoni Szemle 1942-1944. 1-18.szám. - Magyar Földrajzi Társaság Balaton Bizottsága

1943. augusztus-október / 2. évf. 13-14. szám

ßa&mmiSzemfe. vesebb, békésebb, nyugalmasabb világot sehol sem lehet látni, mint az ilyen utak mentén. Ugyanilyen út van Szepezd és Révfülöp közt is, de milyen szép! Ki lehetne jelölni és részben építeni ezt az utat is úgy, hogy temérdek sétálónak szerezne igazi üdülést, felfrissülést. A harmadik útrendszer az igazi turista-út. Ez a hegytetőkön visz végig, Almáditól Keszthelyig, kiágazó oldalutakkal olyan helyekhez, amelyeket érdemes felkeresni. Különösen szép részlete volna ennek a turista-útnak az a darabja, amely Almáditól az Öreghegyen, a Horthy-kilátón keresztül az alsóőri völgybe vinne, onnan megint felkapaszkodnék a hegytetőre, keresztezné a gyönyörű lovasi völgyet, aztán a Nosztorit s a hegyélen végig a Koloskáig, majd a Tamáshegy élén a Kéki-völgybe és így tovább. Az egyes üdülőhelyekről a megfelelő darabot mindig könnyű volna elérni s természetesen nem egyszerre az egészet, hanem minden nap más-más részletét fogja felkereshetni és végig jámi az igazi turista. Ezt a mondatot már nem írtam feltételes módban, mert ez az út, hála az Orsz. Sport-Központ és a B. I. B. áldozatkészségének, már a jövő nyáron részben el is fog készülni. Ennek a nagy útnak mentén lesznek kis pihenőkunyhók, némi kiszolgálással. hogy rossz idő esetén ott menedéket is lehessen találni. Ebből a nagy útból kiágazna például egy oldalút a Felsőörs alatt lévő, gyönyörű Királykúthoz, egy másik az arácsi Koloska (Kolostorka) völgy patakjának, az arácsi Sédnek nagyszerű dolomitsziklák alatt fakadó forrásáig, azután a Kéki völgyben a Kéki-malomig. Ezt a malmot már régen leállították, most egy lelkes turista tulajdona s oda kis túrista-menedékházat és kis vendéglőt épít. Meg vagyok győződve róla, hogy nyaranta soksok ezren keresnék föl a leírhatatlanul bájos helyet. Oldalkiágazással juthat el a turista a Tormán-hegyre a Siske völgyéből, aztán meg a pécselyi Pusztavárhoz, még tovább nyugatra a dörgicsei templomromokhoz, Révfülöpről a Kővágóörsi Kőtengerhez, a kisőrsi temető sivatagos, szélmarta sziklacsoportjához, a salföldi kolostorromokhoz, majd aztán a bazalthegyek vidékén az utaknak egész hálózata kapcsolja egybe Tapolca, Csobánc, Szent-György, Gulács, Tótihegy, Badacsony, Szigliget és Tátika csodáit. Külön úthálózatot kap Tihany. Mint Nemzeti Park, temérdek lenyűgözően érdekes látnivalóval fog szolgálni. A Csúcshegy, a Hálóeresztő, az Aranyház, az Óv ár mind olyan csodák, amelyeket még ma nem is ismernek és nem is értékelnek még a tihanyiak sem, ezért lehet mindenféle, egészen laikus hozzászólásokat olvasni, mert hisz nem tudják, miről van szó. A falu rendezése, meg a Szkanzen csak kis részlet, az egész félsziget az a természettudományos kincs, amit fel kell tárnunk és meg kell mentenünk. Nem „csúcskultúra" (óh!) kell ide, hanem szigorú védettség és a látni valók könnyű megközelíthetősége és védelme. Ez a Tihanyi Nemzeti Park értelme. így kell berendeznünk a Balaton környékét, hogy az az egész világ legkedvesebb pihenő és gyógyító, egészségfenntartó üdülőhelye legyen! CL J.