Cholnoky Jenő (szerk.): Balatoni Szemle 1942-1944. 1-18.szám. - Magyar Földrajzi Társaság Balaton Bizottsága

1943. július / 2. évf. 12. szám

BuiafiTniSkemie összebeszéltek és éjfélkor, titokban és nagy erőfeszítéssel és még nagyobb izgalmak és reménységek közepette, kocsira tették a templom előtt hentergő kőoroszlánt és elvitték jó messzire és egy biztosnak látszó helyen, még az eddigieknél is nagyobb erőfeszítéssel, fejszékkel és pőrölyökkel ketté törték szegény kőoroszlánt. Arról már szintén nem szól a fáma, hogy milyen ábrázatokat vágtak, a valóban nagy fizikai munkájuk, vagyis a kőoroszlán kettétörése után, mert, — mondanom sem kell — abban bizony nem volt sem arany, sem drágakő, de meg semmiféle más kincs sem! Szégyenükben és dühükben azután még nagyokat ütöttek szegény kőoroszlán fejére (pedig bizonyára nem is igen olvastak Petőfi juhászának a szamara fejére mért hasonló csapásairól!) és szégyenszemre otthagyták a kettétört és alaposan megrongált kőoroszlánt, valahol az erdőben, a Patacsi-major mellett. Másnap korareggel, a nagy titokba be nem avatott, templomba siető, jámbor tördemiciek, hiába keresték a templom előtt megszokott kőoroszlánjukat, az. bizony szőrén-szálán (gyönyörűen faragott sörénye volt!) eltűnt, nemcsak a templom elől, de egész Tördemicről is! Csak évek multán akadt rá valaki a szigligeti erdő szélén, a Patacsi-majornál, a széttört tördemici kőoroszlánra. A jobbérzésüek egy szép napon vissza is szállították a tördemici templom elé. De hogy, hogy nem, most már nem a régi helyére, hanem egyik, — a templommal szemben lakó — gazda kapuja elé! Itt is búslakodott az hosszabb ideig, míg a kőoroszlán hátulsó részét, ugyanezen háztelken, egyik pajta falába építették bele! A ház előtt hentergő, remek sörényű kőoroszlánt azután a Badacsonyban nyaraló műtörténész, Bogyay Taimás dr. vette észre, tudomásomra hozta dicséretreméltóan és azután, — derék tulajdonosának engedélyével, — nagy üggyel-bajjal beszállíttattam a Balatoni Múzeumba, Keszthelyre! Ma a kőszobrokban úgyis nagyon szegény múzeumnak egyik legnagyobb tudományos kincse, egészen más érteleniben persze, mint azt egyes, a népmondáknatk hiteltadó, annak könynyelmüen felülő, kincsszomjas tördemiciek gondolták! így lett a mondából, a nép kiszínezett fantáziájából — valóság: és a hiába sóvárgott arany helyett tudományos, régészeti kincs' a Balatoni Múzeumnak egyik, — folklorisztikailag is ugyancsak alátámasztott, — nagy értéke! Mielőtt a kőoroszlánunk részletes leírásába fognék, be kell számolnom egy olyan kőgolyóbisról, amelyben tényleg találtak pénzt, és amely valószínűsíti, hogy a nép nem ok nélkül gondol a kőszobrokba rejtett értékekre. Dr. Pintér Sándor, ügyvéd, a derék palóc nép nagynevű írója, említ egy ilyesféle esetet „Szécsény és közvetlen vidéke a honfoglalás előtti korban. Losoncz, 1897. c. munkájában, írván a 40—41. oldalakon a következőket: „Az ötvenes évek elején Mester János sóshartyáni lakos szomszédunk egy napon e szavakkal lépett atyám elé: sUgyan kérem kántor uram tessék csak jól megvizsgálni, azután megmondani, hogy mi leheteti ez a „kőgolvóbis"? Ma, ahogy a „Piliske" alatt szántottam, megakadt az ekém benne, előszörre azt gondoltam, hogy valami goromba kő, de ahogy az üsztökémmel kiástam, akkor vettem észre, hogy bíz az golyóbis; hátha ágyúgolyóbis volt? Aztán hallgassa csak, csörög is benne valami, tán bizony arany van benne!