Cholnoky Jenő (szerk.): Balatoni Szemle 1942-1944. 1-18.szám. - Magyar Földrajzi Társaság Balaton Bizottsága
1943. július / 2. évf. 12. szám
eredményei: A Balaton flórája) és B. Soó Rezső dr. is (Adatok a Balatonvidék vegetációjának ismeretéhez). A most leírt Balaton-felvidék erdőtenyészeti viszonyaitól iöbbékevésbbé eltér a Balaton déli, somogyi partvidéke. A Balaton északi partvidéke a Dunántúli Középhegységhez, a tó déli partvidéke pedig a főképen Somogy vármegyére kiterjedő Balatonmelléki Dombvidékhez tartozik. A Somogyi oldal hepe-hupás dombvidékének legmagasabb pontja a Csillagoshegy (315 m). A partmenti részek nagyobbára homoktalajúak, beljebb agyag és lösz a talaj. A Balaton délnyugati sarkától le egészen a Dráváig homokbuckák vonulatai húzódnak, amelyek lejtőit és hátát cseresek, tölgyesek, helyenkint gyertyánnal elegyes bükkösök, közeit pedig égeresek és nyíresek ligetei borítják. A Balaton déli, somogyi partvidékének agyag- és lösztalaján, valamint a nyugati részek homoktalaján mindenfelé él az erdők királya, az erőteljes alakú kocsányos tölgy (Quercus robur) és a kocsánytalan tölgy (Quercus sessiliflora), nagyon közönséges a cserfa (Quercus cerris), ritka a molyhos tölgy (Quercus lanuginosa). A cserfa vízszintes tényészeti határa különösen a Magyar Középhegység vonulatával sok helyen azonos és a déli lejtőket foglalja el tölgyekkel elegyesen. Ugyanaz áll a déli partvidékre is, ahol aránylag kevesebb a cser. A Balatonszentgyörgytől délfelé nyúló dombsoron, továbbá a lengyeltóti és tabi járás erdeiben gyakran találkozunk a bükkel ^ ( Fagus silvatica), amely lejjebb nemcsak Kaposvár környékén fordul elő zárt erdőkben, hanem amint arról már szó volt, elvétve fennmaradt a Somogyszob környéki laposokon is. Bár a bükk Somogyban és Zalában fokozatosan tért veszít, még mindig eléggé nagy "területen alkot összefüggő állományokat, mégpedig Zala vármegyében mintegy 40.000, Somogy vármegyében pedig kb. 30.000 kat. holdon. Érdekes itt a bükknek alacsony előfordulása, pl. Somogyszobon mintegy 140 m-re a tenger fölött önálló állományt alkot. Mint tanufa Kutas közelében is fellelhető. Ennél mélyebb fekvésben csak a Kisbalaton melletti Zalavárnál látható: 116 m-re a tenger színe felett. Mind Zalában, mind Somogyban tekintélyes területeket foglal el az akác (Robinia pseüdoacacia) is, sőt azt mondhatjuk, hogy Zala vármegyében az utóbbi néhány évtized alatt feltűnően elterjedt az akác annyira, hogy a statisztika ma már Zalában mintegy 25.000 kat. holdat, Somogy vármegyében pedig 17.000 kat. holdat mutat ki. Ezen a vidéken közönséges a gyertyán (Carpinus betulus), mely az árnyékot szívesen tűri, s így igen alkalmas töltelékfának a könnyen kiritkuló tölgyesekben, a rezgő nyár (Populus tremula), a fehér nyár (Populus alba). Mesterséges telepítésekből származik a kanadai nyár (Populus canadensis) az üde talajokon, amelyet a partmenti fásításoknál gyors növése miatt nagy mértékben felkaroltak. Alárendeltebb szerepet tölt be a mezei juhar (Acer campestre) és a barkócafa (Sorbus torminalis). Marcali körül sok a nyír (Betula verucosa), helyenkint tömegesen is előfordul, különösen a nedvesebb homokon. A fonyódi lecsapolt Nagyberek szélén „Nyíre«" elnevezésű dűlőt őriz ma is a térkép, jeléül annak, hogy ott valaha nagyobb nyírfás állhatott. Tölgyesekben elegvülve talál-
