Cholnoky Jenő (szerk.): Balatoni Szemle 1942-1944. 1-18.szám. - Magyar Földrajzi Társaság Balaton Bizottsága

1942. április / 1. évf. 1. szám

ßaiakni Szemé Hévíz-fürdő további történetére nézve v. ö. Dornyay Béla pár hónappal ezelőtt megjelent gondos és szép tanulmányát: »A Keszthelyi Hévíz ismertetése 1795-ből. Keszthely, 1941«. 2. TAPOLCAI MELEGFÜRDŐ »De vannak még a megyének más fürdői is. Az egyik a Szentgyörgyhegy északi szélnek kitett lábainál található. A városnak is Tapolcza a neve, a szláv Teplicza szóból, amely melegfürdőt jelent. Kénesvízű forrás bugyog fel itt, de vize nem oly meleg, hogy tűzzel való melegítés nélkül fürdésre megfelelő volna. De így igen sokan, főleg szegényebbek jönnek oda és meg is gyógyulnak. Nagyon gazdag érben bugyog fel, bőven ad vizet a lakosságnak, épp ezért kőkerítéssel zárták körül, hogy a barmok szennyezésétől megvédve, embereknek szolgáljanak fürdőül. Tapolcza a veszprémi püspök birtoka, amelyeta közelmúlt Rákóczi-féle zavargás (tumultus) idején elpusztítottak.« 3. FÜRED GYÓGYFÜRDŐ ÉS SZÉNSAVAS FORRÁS (balneum et acidulae) »Nagyobb hírnévre szert tett fürdő az, amely a tihanyi félszigeten túl F ö r ö d faluhoz tartozik. Ez erősen savas forrás, kettős kútja van és kb. 30 ölnyire fekszik a tó partjától, enyhe lejtésű földek választóvonalában. Az egyik kút vize inkább ivásra használatos, mivel sokkal hígabb ós kellemesebb ízű a másiknál, és noha rendes időjárás mellett mindig megtartja savanyúsága erejét és március hónapban magunk is nagyon jólesően fogyasztottuk, mégis — a füredi lakosság állítása szerint — sokkal jobbízű a víz április végén és május elején, amikor a tölgyfa virágzik. A tihanyi apát* is megerősítette előttünk, hogy ennek a kútnak a vize, ha palackba töltik, a bedugott üveget szétrepeszti. És számosan voltak ennek az apátságnak tagjai vagy a kolostornak lakói, akik saját tapasztalatuk alapján állíthatták, hogy ennek a víznek hashajtó hatása van: ám voltak olyanok is, akik ezt magukon sohasem figyelték meg. Nekünk pl. nem csupán a kénes bor szokott fejfájást okozni, hanem olykor másfajta italok is. A másik kút nem ad oly kellemes ízű vizet, de sokkal bőségesebben, épp ezért inkább fürdésre, mint ivásra alkalmas. Ehhez a kúthoz egy kis épületet is hozzászerkesztettek, amelyben fürdés céljaira a vizet melegítik, és akik használni akarják, azoknak kimérik. Ennek a jóhíre május hónapban tömegesen csábítja ide az embereket, s mivel a kis házikón és egy másik épületen kívül a közelben sehol sincs az eső és napsütés ellen menedék, számos helyen szétszórtan felütött sátrakban tanyáznak.« * G a s s ó Villibald volt a tihanyi apát ez időben (1719—40). 31