Cholnoky Jenő (szerk.): Balatoni Szemle 1942-1944. 1-18.szám. - Magyar Földrajzi Társaság Balaton Bizottsága

1942. április / 1. évf. 1. szám

viiSzemfe A Balaton Bizottság újjáalakulására A halál birodalmán innen maradt egyetlen epigón, maradványa a félszázaddal ezelőtt alakult Balaton Bizottságnak meleg szeretettel, merem mondani, hódolattal köszönti a régi Balaton Bizottságnak a másik, ifjabb tagját, az újjáalakult Balaton Bizottság elnökét, Cholnoky Jenőt. Nem csupán szakmája tudásáért, nemcsak azért, mert a Balatonvidék szülöttje, nemcsak azért volna hivatott a jövőre szóló új és fokozott munka vezetésére hazánk legértékesebb kincsének, a Balaton teljes megismerése érdekében: hanem a hagyománynál fogva is, mint Lóczy Lajos legkiválóbb tanítványa, leglelkesebb munkatársa, az a világjáró, aki itthon, csak a mi fogalmunkban nagy, de a nagy tavak közt mégis kisebb fokot jelentő, noha igen jelentős tavunk mellett keresett és talált mindig üdülni, szórakozni, de meg tanulni valót is. És nem azért tanul, hogy tanulmánya eredményét saját szellemi kincstárába, a maga gyönyörködtetésére zárja el, hanem azt a nemzeti s e réven nemzetközi művelődés közkincsévé tegye. Néhai Lóczy Lajos szellemét kelti életre az új alakulatban. Bizonyos, hogy meg fog hamarosan nyilatkozni a megindított munkában Lóczy Lajos mérhetetlen szorgalma és munkaereje is. Amikor Lóczy Lajos megalakította a Bizottságot, Balatonfüreden barátságos találkozás közben felszólított, hogy legyek tagja a bizottságnak. Ez a felszólítás nagy büszkeséggel töltötte el a lelkemet akkor, amikor mint az általam létrehívott és tízesztendőn át dolgozó Balaton-egylettitkáraként és mint újságíró voltaképpen hírverője voltam a Balatonnak. És talán egy hajszállal hozzájárult Lóczy komoly szándékának megvalósításához az én 1889-ben megjelent első, teljes Balatoni Kalauzom azzal, hogy még jobban feltárta a Balatont megbecsülni tudó értelmesek előtt azt a megalázó szegénységet, amely akkor a Balaton körül uralkodott. Balatonfüred és környéke, a gyönyörű vidék természeti bájaival, — az akkor ébredező üdülőhelyek európai színvonalához mérve, bizony jóformán semmik voltak. Egy kedves levelében már jelezte Lóczy, hogy cselekedni fog a Balatonért, mert a »Bajkáltó« (saját szavai) ismertebb a tudományos világ s az idegen közönség előtt, mint a mi Balatonunk. A Balaton Bizottság tagjainak legkevésbbé, de még a Balatonnál üdülő értelmiségnek sem kell taglalnom, mije volt Lóczy Lajos a Balatonnak. Hűséges és nagyérdemű munkatársa és tanszékén utódja, Cholnoky Jenő a Lóczy-kultuszt eleveníti föl a Bizottság működésének megindításával, még pedig aképpen, ahogy Lóczy egész életét igazította: munkával. Sok még a teendő, sok a vizsgálandó a Balaton körül, hogy mit kell cselekedni, azt majd a bizottsági tagok munkájuk folyamán fogják látni. Mint kicsiny magból fejlődött a régi Bizottság műve is azzá a hatalmas, 22