Cholnoky Jenő (szerk.): Balatoni Szemle 1942-1944. 1-18.szám. - Magyar Földrajzi Társaság Balaton Bizottsága

1942. október / 1. évf. 5. szám

156 ß<jJäbmiSkemie ^t. pökzd Pmö minisztaíi tanacsos a mapijat kit. ISaíatonL Dntétő TSiíottsd$ oetetője. Nagy örömmel üdvözlöm az Országos Természetvédelmi Tanács elnökének azt az elhatározását, hogy Tihany védett területté nyilvánításának ügyét szorgalmazza. A m. kir. Balatoni Intéző Bizottság készséggel rendelkezésre áll, hogy a megvalósításhoz szükséges javaslatokat előkészítse és a vonatkozó terveket kidolgoztassa. Természetesen a terveknek csak több évre elosztott megvalósításáról lehet szó. A B. I. B. már eddig is sokat tett Tihany fejlesztése érdekében. Elsősorban a tihanyi félsziget fásításáról kell megemlékeznem. Tihany kopár, fásításra kijelölt területének jelentékeny részét, — évek során át, — a B. I. B költségén erdősítette be a kaposvári erdőigazgatóság, mert a közbirtokosság által végzett kötelező erdősítés eredménytelen volt. így lett beerdősitve a tihanyi Yacht Club feletti legelő, a Hármas-hegy, a Nyársas-hegy, az Akasztódomb, a Kerékdomb és az „Aranyház" körüli terület nagyrésze és különösen az egész Kálváriadomb. Parkosítottuk a Visszhangdomb kopár libalegelőjét és az ottani dísztelen víztartályt a környezetbe illő szép kilátótoronnyá képeztük ki. A torony falában elhelyeztük az apátságot alapító II. András király és az apátságot újjá építő Lécs Ágoston apát domborművét. A megújhodott Visszhangdomb a kilátótoronnyal nemcsak Tihanynak, hanem a Balatonnak is egyik nevezetessége. A tihanyi apátság korszerű kivilágítását kezdeményeztük s ezzel Tihanynak egy újabb nevezetességet szereztünk. Kezdeményeztük és anyagilag is támogattuk a tihanyi autó- és motorkerékpár körpálya létesítését, amelyen évek óta egyedül rendezhető meg a magyar motorkerékpár bajnokság. A híres svábhegyi versenyek helyett most itt rendezik meg a nagyobb motoros versenyeket. A további tervek közt a Tihany körüli autó- és mótorkörpálya készítése szerepel, mert ennek nemzetközi viszonylatban is igen nagy jelentősége lesz. Megépítettük a Visszhangdomb és az apátság közötti területen a „Balatonvidék népművészetének házát", amely nemcsak a kirándulóknak, de a néprajzzal, házi iparral, népművészettel foglalkozó tudósoknak is rendkívül érdekes intézmény. A ház az ősrégi, eredeti balatonvidéki népi építészet remeke; berendezése a balatonvidék legszebb régi bútorai, ereklye számba menő felszerelési tárgyai. Ebben a házban az összegyűjtött készítmények egyrészét az érdeklődő kiránduló közönség részére árusítják és az évi forgalom ma már a 15.000 P-t is meghaladja. Ez a körülmény a balatonvidéki lakosság téli foglal-