Cholnoky Jenő (szerk.): Balatoni Szemle 1942-1944. 1-18.szám. - Magyar Földrajzi Társaság Balaton Bizottsága
1942. július / 1. évf. 3. szám
ßaläkmiSzemie táplált, vagy valamely hosszabb betegség, lesoványodás után vér- és nedvszegénnyé lett, turgorját vesztett bőrről. A Balaton fölött és környékén a szó szoros értelmében vett szélcsend egészen ritka; az egész vidéket kissé szellősnek kell mondani, ami azonban a bőr szempontjából egyáltalában nem kifogásolható. A kissé szeles és így léhűtő levegő hatása a bőr hővesztességének természetszerű hőpótlását kívánja meg, ami fokozott oxydációval jár. Az élénkebb anyagcsereforgalom gyakorlatilag az étvágy fokozódásában és testsúlygyarapodásban jut kifejezésre. Ezen az alapon érhetők el olyan egyéneken, akiknél a bőr felszíne a test térfogatához képest aránylag nagy (sovány, szikár személyek), a légfürdőzésekkel feljavított étvágy következtében, a bőr közvetítésével gyors testsúlygyarapodások. A levegő hatásait a bőrre lehetőleg napfényben szoktuk alkalmazni és így egy bizonyos vidék klímájának megítélésekor a napsütési viszonyokra különös tekintettel kell lennünk. A napfénynek úgy a hő-, mint vegyisugarai hatással vannak bőrünkre. Együttesen a bőr vérbőségét idézik elő, ami a bőr tápláltsági viszonyainak javulását, egyúttal a különféle ártalmas hatásnak és állandó kopásnak kitett bőr regenerálódását segíti elő. A hősugarak a bőr kiszárítását eszközölhetik, ami által bőséges baktériumflórájú bőrünk nyirkosságot kedvelő baktériumainak életfeltételeit rontják, másrészt pedig a bőrt annyira felmelegíthetik, hogy a pórusokban levő faggyú puhább lesz és a faggyú- valamint a verejtékmirigyek fokozottabban működnek és ezáltal útjukból előretolják a pórusok baktériumokban gazdag zsiradékát, amely állandó kifeléáramlás a bőr védelmét szolgálja. Azonban sokkal fontosabbak a napfény vegyisugarai, amelyek közül a rövidhullámú ibolyántúli sugarak bizonyos baktériumokat a bőrben 0-2 mm mélységig biztosan elölni és kb 4 mm mélységig jelentékenyen gyengíteni képesek. Dicudonné kísérleteiből tudjuk, hogy erősen ellenálló baktériumokat (bacillus coli, prodiguiosus b. íluorescens, typhusbacillus) közvetlen nyári napfény 1-—1 és V2 óra alatt, diffus napfény pedig 3—5 óra alatt képes elölni; ennek megfelelően sokkal rövidebb idő elég már ahhoz, hogy a baktériumok életfellételeit a napfény erősen rontsa. Ha Réthly-nek és Bacsó-nak a meteorológiai viszonyokra vonatkozó igen értékes összeállításait tanulmányozzuk, azt látjuk, hogy a Balaton felett sem az esős napok száma, sem az eső mennyisége nem nagy, az idő többnyire derült, tiszta. Lenkei 1908. június 15-től szeptember 15-ig, tehát három hónapon át, Almádiban mérte a napsütés tartamát és 9-8 órai napi átlagot talált; Bélák és Gärtner 1928 augusztus 10-től szeptember 10-ig Tihanyban augusztusra vonatkozólag 8-7 óra, szeptemberre vonatkozólag pedig 5-7 óra középértéket találtak. Lenkei szerint a napsütés kémiai megvilágító ereje (Almádi, 1911.) középértékben 1,520.000 MeterHefner-Sekundum volt, a maximum pedig 2,215.000 MHS. A balatonkörnyéki aránylag igen erős insolatiónak oka a levegő tisztaságában (kevés benne a por, korom, füst), páramentességében és a nagy vízfelületről visszavert sok fénysugárban keresendő. Pontos mérések szerint nyáron 10 és 1 óra között a Balatonon a közvetlen napfény olyan erős, mintha 1 millió gyertya 1 méter távolságból érné bőrünket.
